Óvodánk vezetője, németül és angolul beszélő óvodapedagógusa és délutáni napközink alapítója, tanító nénije vagyok.
A gyerekek csak Lindának hívnak. Mivel nálunk fontos a családias légkör, így sosem használunk „óvónéni”, vagy „Linda néni” megszólítást.
Örömmel emlékszem már a kezdetekre is, amikor Édesanyám 1996-ban megnyitotta óvodánkat, a Heidi ovit. Az iskolából hazaérve az első utam mindig a csoportszoba volt. Teljesen természetes volt számomra, hogy egyszer én is itt fogok dolgozni és óvodánkat vezetni.
A tanulmányaim elvégzése és a német nyelv megfelelő szintű elsajátítása után, 2006 szeptemberében kezdtem el óvó néniként dolgozni óvodánkban. Nagy lelkesedéssel, örömmel mentem be minden reggel a csoportomba, ahol imádnivaló gyermekek vettek körül. Nagyon sokat tanultam tőlük, miközben ők is tőlem. Első tanítványaim ma már érettségizett felnőttek, mégis ha találkozunk, rögtön nosztalgiázni kezdünk, szeretettel gondolnak vissza Ők is az együtt töltött éveinkre. Nagy öröm nekem, hogy része lehettem az Ő, és azóta is sok más kisgyermek életének, szerethetem őket és hozzájárulhatok fejlődésükhöz, láthatom, ahogy cseperednek, készségeik, képességeik alakulnak, fejlődnek.
Négy gyermekes anyukaként (2 lány, 2 fiú) azzal is tisztában vagyok, hogy egy szülőnek – különösen egy édesanyának – milyen fontos, hogy biztonságban, szerető környezetben tudhassa gyermekét, amíg ő dolgozik.
Nagyon szeretem a hivatásomat, úgy gondolom, hogy nincs még egy olyan szakma, amiben olyan nagy elismerést lehet szerezni, mint egy óvodában nevelőként, vagy egy iskolában tanítóként. Óvó néniként a legnagyobb elismerés az, amikor egy őszinte kisgyermek azt súgja nekem: „Szeretlek”! Ebben minden benne van…
„Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját, szép vigyázattal, csendben csiszoljam kristályba!” (Németh László)
