Szerző: Zoller Mária
Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül az agresszivitás kérdése: egyre több az olyan gyermek, aki igen durván viselkedik társaival, irigykedik, veszekszik, stb. A szülők pedig nem tudják, hogy mi lehet ennek az oka vagy azt, hogyan oldják meg ezt a problémát. Az agresszió egy erőszakos viselkedési forma, mely arra irányul, hogy valaki egy másik személyben kárt okozzon. Ennek jelei, kezdetleges formái már gyermekkortól megfigyelhetőek: erős tiltakozás, feszültség, szorongás formájában jelentkezik. Ezek a gyermekek ellenállást tanúsítanak, támadásba lendülnek vagy éppen magukba húzódva dühöngenek és belerúgnak pl.: társukba vagy a játékokba – titokban.
Az agressziónak számos oka lehet: ezek leginkább a családi háttérből fakadnak. A gyermeki agresszió egy elhárító mechanizmus a félelem, a fenyegetettség ellen. Félelmet és fenyegetettséget pedig több minden kiválthat belőlük:
- ha hiányzik a családi melegség: ebben az esetben a gyermek nem érzi magát védettnek, nem bízik senkiben, fél a csalódástól
- ha elhanyagolják: ha nem figyelnek megfelelően a gyermekre, akkor frusztrálttá válik, csalódik, önmagára hagyatkozva képtelen megfelelően fejlődni
- ha nem értjük meg, mi zajlik bennük és mit szeretnének közölni: így egyedül érzi magát és dacolni kezd, ami agresszióba válthat
- ha egy rossz példát kezd utánozni: a kisgyerek számára szüleik jelentik a példát. Minél korábban kezdik el utánozni szüleiket, a környezetükben élőket, annál mélyebben épül bele fejlődő személyiségükbe a nagyok viselkedése, modora, vélemény nyilvánítása, beszédstílusa. Ha agressziót lát egy kicsi gyerek a családban, úgy érzi és gondolja, hogy ez a helyes modell és ezt kell neki is tenni, követni
- ha szóbeli erőszak éri: a gyermek ilyenkor elutasítva, megszégyenítve, bűnösnek érzi magát. A kicsi gyerekek érzékeny műszerként reagálnak a körülöttük lévő dolgokra, történésekre. Különösképp, ha azok szüleiktől – a legszeretettebb emberektől érkeznek. Ezért nagyon nagy a mi felelősségünk gyermekeink nevelésében!
- a mértéktelen médiafogyasztás is okozhat agressziót: külső hatást jelent a televízió és a számítógép. Egy olyan külső hatást, melyre a gyermek mintaként tekint és utánozza azt. Ha túl sok agressziót lát a tv-ben, akkor ő maga is agresszívvá válhat.
Az agresszivitás orvosolható, csak az a fontos, hogy megfelelő példát mutassunk a gyermekünk számára! Magánóvodában mindezekre sokkal inkább tudnak figyelni a pedagógusok, a kis létszámú csoportokban több odafigyelést, megértést, törődést kap minden gyermek! Ma már a legtöbb felnőtt érzi azt, hogy a gyermekek ebben a világban túl sok negatív hatásnak vannak kitéve. A gyermekekre pedig nemcsak a család, az óvoda, hanem a külvilág is hatással van. A kisgyermek a tárgyi, természeti környezetből szerzi mindennapi tapasztalatait, benyomásait éss a negatív élményeket is! Ezen negatív hatások ugyanúgy befolyással bírnak a személyiségfejlődésre, a magatartás alakulására, mint a gyermek társas kapcsolataira, énképének kialakulására és későbbi életvitelére. Szülőként ezért is próbáljuk meg óvni minden negatív dologtól gyermekünket. Mélyen elgondolkodtató kérdés azonban, hogy mennyire helyes dolog ez?
A 3-6 év közötti gyermekek igen nagy változáson mennek keresztül az óvodai évek során mind fizikailag, mind érzelmileg. Az érzelmi fejlődés pedig a legintenzívebb ebben az életszakaszban, ezért nagyon fontos, hogy minél több pozitív élményben legyen részük. Ezért nagyon fontos, hogy ebben az életkorban a minimálisra csökkentsük a feléjük irányuló negatív hatásokat. Igenis nagyon sok olyan negatív hatás érheti őket, melyet szülőként képesek vagyunk visszafogni: gondoljunk csak a durva beszédmodorra, az értékek nélküli felnőtt megnyilvánulásokra és az érzelmi eltávolodásra. Ha figyelünk rájuk, türelmet, időt és energiát szánunk arra, hogy kommunikáljunk gyermekünkkel, akkor csökkenthetjük bizonytalanságát, érzelmi labilitását és segíthetünk megoldani a benne zajló konfliktusait.
Sajnos bármennyire is figyelünk arra, hogy gyermekünket otthon semmilyen negatív hatás ne érje, minden külvilágból érkező negatívumot nem tudunk ”kizárni” sem szülőként, sem pedagógusként gyermekeink óvása érdekében. Valódi szeretettel viszont képesek vagyunk figyelni rájuk, meghallani, megérezni gondjaikat és segíteni őket. Lehetőségünk van tenni gyermekeink érdekében a negatív benyomások ellen! Elég ha csak apró szokásokat alakítunk ki, otthoni szabályokat tartanunk be, türelmesek, figyelmesek vagyunk és szeretettel közelítünk gyermekünk felé. Szülői és pedagógus összefogással, közös értékteremtő neveléssel sikerülnie kell, ahol a nevelés- oktatás központja maga a gyermek, ahol figyelünk rájuk, beszélgetünk velük, engedjük játszani és megtanítjuk tanulni, élni őket értékeink szerint. Ez esetben nem kell majd félelemmel arra gondolni; hogy védjem meg gyermekem a (kül)világtól!?
A magánóvoda számos előnye mellett egyik fő szempont, hogy a szülők sokkal inkább tudnak kommunikálni a pedagógusokkal!
Amennyiben az Ön gyermekénél is tapasztalhatóak az agresszivitás különböző jelei, kérdését itt felteheti. Válaszommal igyekszem hasznos tanácsokkal szolgálni, amely akár más érintett szülőnek is segíthet.
Kedves Mária!
3 éves a kisfiam. Apukával külön élünk több, mint 1 éve. El is váltunk. 1 évet járt bölcsődébe a kisfiunk, ahol már kezdődtek a panaszok. Nagyjából fél év telt el azzal, hogy napi szinten gond volt vele a bölcsődében. Harapott és ütött, rúgott más gyerekeket. Jelezték a nevelőnők, hogy ez a hetente rendszeres apás hétvégék után rosszabb. Voltunk 2 alkalommal pszichológusnál, aki nem talált semmi rendellenességet, azt mondta helyreáll idővel, sok neki a változás. Apuka a nagymamánál van a kicsivel ilyenkor, ahol egy 9 éves unabáty is jelen van, illetve 2 fiatal felnőtt unokatesó. A 9 éves nagyon agresszív, szintén problémás viselkedéssel az iskolában, durván játszik, nem fogad szót senkinek sem, durva számítógépes játékokkal játszik, amik felnőtteknek valók. Az apukás napokon szinte egyaltalán nincsenek szabályok.
A kisfiam a bölcsi utolsó 1,5 hónapjára helyrejött. Közben megismertem egy másik férfit, kölcsönösen szeretik egymást a kisfiammal, első pillanattól, szokat apának is hívni. Nyáron összeköltöztünk, egy idegen városba, a nagyszülőktől távolabb (eddig velük laktunk a kicsivel, mindig volt játszótársa). Tetszik neki az új hely, az alvása javul, a kicsi kora óta állandó többszöri ébredések redukálódtak 1-re. A nevelőapukával töltenek időt együtt, játszanak, bújócskáznak, kergetőznek, kis vasutat építenek, autóznak, olvasnak, meséznek. Rá tudom hagyni hosszabb időre is. Olyankor nincs vele probléma vagy szépen kezelhető. Az óvodát az új városban kezdte, az első hetekben minden rendben volt. Aztán kezdődött elölről, először harapással, majd ugyanúgy napi szinten verekedéssel, karmolászással, az ovónők szerint indokolatlan dühkitörésekkel. A szülők panaszkodnak, mert bántja a gyerekeket, ha ott vagyok ilyen nem történik, játszótéren nagyon szépen viselkedik, közösségben a jelenlétemben is tud viselkedni, néha kell csak rászólni. Az óvónők már sokfeleképp próbáljoztak, kitaláltak neki mesét, büntették, kivették a játékból, elmagyarázták neki mit csinált és mit kellene helyette... kivittek a tornaterembe boxolni a felszerelést, udvarra vitték, külön szobában játszani hagyták. Nem vált be semmi huzamosabb időre. Megfigyeltem, hogy itthon helyreáll, ha kimarad 1 apás hétvége, aztán következő alkalommal újrakezdődik minden. Az utóbbi hetekben itthon minket is bánt, viszont nem ok nélkül. Vagy figyelemfelkeltési célzattal vagy frusztráció miatt, ha valamiben korlátozzuk. Ilyenkor próbalkoztunk már büntisarokkal, büntiszékkel, ami nem vált be. Elmagyaráztuk a történteket és a kezelési módokat, helyes viselkedést, ilyenkor figyel, megígér mindent, de ugyanúgy reagál következő alkalommal. Eredményt hozott, ha a szobába küldöm, akkor jön ki mikor kicsit lenyugszik és bocsánatot kér. Ha dobálózik, az adott játékot a polcra teszem ez is javulást hozott a dobálózásban. Nemrég a csizmáját vágta hozzám. (Sajnos rosszul reagáltam, felemeltem a hangom, ő megütött, én pedig a kezére csaptam.) Neha kezelhetetlenek a hisztik is. Napi szinten többször megbeszéljük, hogy nem szabad senkit semmilyen módon bántania, hogy hogyan reagálhat másképpen, helyesen ( ez a bölcsiben bevált hosszabb idő után, az oviban egyelőre nem). Újra pszichológust javasolnak az oviban, de kértem, hogy a csoportban nézze meg a szakember a viselkedését. Az utóbbi 2 eredménytelen pszichológus látogatás miatt. Ettől függetlenül szívesen elmegyünk újra, ha kell csoporton kívül is. Tanácstalan vagyok. Dicsérik, mert nagyon talpraesett, ügyes, okosabb a koránál, jó a nyelvi készsége, szépen beszél oroszul is (apukája miatt), önálló, mindent megért, amit kérnek tőle. A beszoktatás gyors volt mindkét alkalommal, szinte be sem kellett szoknia, első alkalommal rohant játszani és nem is keresett, 3 nap után bent is aludt a bölcsiben, saját akaratából. Jól eszik, repetázik, egészséges, jól viseli a betegségeket, jól fejlődik. Tudom, hogy a rengeteg változás (meg nekem is sok) megviseli, de nem tudom hogyan könnyítsem meg. Bölcsis krízisnél segített, hogy mesébe foglaltam a válást, a csúnya és a jó viselkedést. Ezt most is bevetem majd. Apukája nem igazán partner a probléma megoldásával kapcsolatban, letudja annyival, hogy ő ugyanilyen rossz gyerek volt (nem voltak szabályok az ő nevelésénél sem). Szerinte a gyerek teljesen rendben van. Sokszor hallottam már, hogy azt mondja a kicsinek, hogy anya nem enged valamit, vagy anya mérges lesz, ha megengedi, hogy megegye a gumicukrot pl. Hagyja, hogy megüsse a kisfiunk, ő és a nagymama is, nem szól rá. Nem tudom, hogy hogyan tudnék még eredményesebben segíteni a gyermekemnek.
Kedves Viktória!
Nekem is az a véleményem, ami a pszichológusnak, sok változás történt az elmúlt időben gyermekével. Meg fog nyugodni, ahogy telik az idő és rendezettebb lesz az élet körülötte. A következetes nevelés a legnagyobb segítség. Ne várja a gyermek apukájától, hogy egyetértsen önnel, és ön pedig ne akarja az apai időben is nevelni a gyermekét. Engedje el, ne görcsöljön ezen. Amennyiben ön nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, a gyermeke is az lesz. Amíg érzi, hogy ön nyugtalan, ő is az lesz. Állítsák fel a szabályokat otthon és azt tartsák is be.
Sok sikert kívánok:
Zoller Mária
Nagyon szépen köszönöm!
Kedves Mária!
Kisfiamra (3 éves) napi szintű a panasz az óvodában. Ezelőtt bölcsődébe járt.a bölcsi felét ugyanígy vittük végig. Ott az utolsó 1,5 hónapban mintha kicserélték volna. Nem érkezett rá panasz ( ez nyári időszak volt, gondolom kevesebb gyerek is járt a csoportba nyár közeledtével). Karmol, rúg, harap és üt másokat, akárkemény játékokkal is. Itthon az utóbbi hónapban kisebb-nagyobb kihagyásokkal szintén ez a helyzet. Augusztusban költöztünk, az új helyen kezdte az óvodát. Az első hetekben nem vokt rá panasz, aztán egyre durvább helyzetekre kezdtek panaszkodni az óvónők, majd a szülők, gyerekek is. Elváltam, apuka minden hétvégén viszi a gyereket a nagyszülőkhöz és ott vannak együtt 2 napot péntek estétől/szombat délutántól vasarnap estig. (Bölcsiben jelezték, hogy mikor az apukájával van hetvégén nehezebb hetük van, főleg a hétfő-kedd volt ilyen. Péntekre nagyjából visszaállt a rend.) Oviban eddig nem tapasztaltak eltérést. A nevelőapukája nagyon türelmes (több, mint 1 éve ismerik egymást a kisfiammal, szeretik is egymást, sokszor apának hívja). Nyáron költöztünk össze. Otthon a csánya viselkedést próbáltam már büntetéssel elfolytani, beküldtem a szobájába, míg lenyugszik valamennyire és bocsánatot nem kér, ez van amikor beválik kis időre. A büntisarok, büntiszék módszer nálunk nem vált be. Ha a játékokat dobálja elteszem az adott játékot apolcra és masnap kapja vissza. Ez csillapította a dobálózást, mostmár inkább fáradtság esetén jelentkezik. Minden reggel és este, valamint napközben, bölcsi/ovi végeztével elmondom neki, hogy nem szabad másokat bantani, mert az nekik fáj, nem fognak vele játszani. Felsorolom mit nem szabad csinálni (ütni, rúgni...) és mit szabad ( simogatni, ölelgetni, játszani szépen...). Átbeszéljük, hogy, ha valami gond van, akkor szóljon az óvónéninek, dadusnak, ne verekedjen, majd ők segítenek neki (ez vált be a bölcsiben). Semmi változást nem tapasztalunk eddig. Nagyon aranyosan bocsanatot kér, megígéri, hogy jó lesz, nem csinál ilyet többet, viszont a következő pillanatban ugyanúgy megy minden tovább. A nagymamájánál, ahová apuka viszi, van egy nagy, 9 éves unabátyja, aki nagyon agresszív, szintén problémás a viselkedése közössegben. Minden hétvégén ezt látja pici kora óta, ami veleményem szerint nem segít a helyzeten. Ott a durva számitógépes játékokat is látja tőle. Illetve apuka nem igazán állít fel szabályokat. Mikor szinte minden rá van hagyva.
Kedves Maria!
Van egy lassan 4 eves kislanyom. Most kezdte az ovit. Bolcsodebe jart, mar ott kezdodtek a problemak. Tobbszor meglokte es megharapta a tarsait. Zavarja a gyereksiras vagy ha kozelebe megy egy masik gyerek. Ezek a problemak csak az idegen gyerekekkel tortennek, akiket ismer es kedvel azokkal jatszik jol kijon. Rendszerint ha faradt akkor ezek a tunetek kiegeszulnek hisztivel duhkezelesi problemakkal. Ha pl. Nem engedek vmit akkor rugdos es engem is harap. Nagyon jol tudja h ezzel fajdalmat okoz es azt is hogy bocsanatot kell kerni. Megse szokik le a harapasrol:( Autizmus fele a vizsgalat folyamatban van....nagyon ketsegbe vagyok esve...koszonom szepen a valaszt!
Kedves Andrea!
Várjuk meg az autizmus vizsgálatot és utána konzultáljunk.
üdvözlettel: Zoller Mária
Kedves Mária !
Gyermekem 18 hónapos, az utóbbi kb.2-3 hónapban erősebben megfigyelhetőek nála az agresszió jelei.
Bölcsibe nem jár , de kisebb kora óta járok vele gyerekek közé, játszótérre , baba-mama klubba .
Az elején (kb 1 évesen )még ő kereste más gyerekek társaságát, de legtöbbször persze elutasították a játszótéren ,a vele egykorú és nagyobb gyerekek is .A baráti társaságban a vele egykorú gyermek már régebben is erélyesebben viselkedett vele , csípte , megmarta, megütötte amit a gyermekem sose viszonzott.
Pár hónapja viszont sokszor a semmiből egyszercsak meglök, megüt, odapaskol más gyerekeknek akik igazából sokszor csak ott állnak mellette , nem feltétlenül kontaktolnak vele.
Alapvetően egy nyugodt gyerek , eljátszik magában is , a figyelmét lekötik a játékok , szereti a mesekönyveket.Utcán, boltban fegyelmezetten viselkedik , sok mindent megért,csak gyerekek között jön ki belőle ez a viselkedés többnyire .
Itthon nincs tv és telefon , van hogy hangosabban rászólok viszont soha még csak a kezére se csaptunk.
Esetleg gyerekek között sok lehet neki az inger ami miatt így reagálja le a helyzetet ?
Mindig elmondjuk neki hogy nem szabad másokat bántani , fájdalmat okozni , szeretjük öleljük, igyekszünk válaszkészen nevelni.
Ebben a helyzetben viszont tanácstalan vagyok és eszköztelennek érzem magam.
Hogyan lehetne ezt jól kezelni?
Köszönöm szépen a segítségét!
Kedves Viktória!
Gyermekének elege lett, hogy bántják! Véleményem szerint be kellene íratni egy bölcsődébe, ugyanis azzal, hogy a játszótéren, baba-mama klubban és a baráti társaságban önök mindig jelen vannak. Arra lenne szüksége, hogy a szülei nélkül szocializálódjon. Ha nem is a hét minden napjára, de én beíratnám közösségbe. Ott lehetősége lenne megtanulni, hogy hogyan kell viselkedni a társaival.
üdvözlettel:
Zoller Mária
Kedves Mária,
3 éves kisfiam most kezdte szeptemberben az óvodát. Előtte bölcsődébe is járt kb. 1,5 éves korától kezdve. A bölcsődében az utolsó fél évben jelezték a nevelők, hogy nehézségek vannak vele kapcsolatban, dobál, lökdösődik, csapkod, esetleg meg is üt másik gyerekeket. Nem hisztis gyerek, alvással, evéssel nincs gond. Számomra úgy tűnt mintha a dühét nem tudná megfelelően kezelni, de talán 2,5 éves korban ez normális. Van egy 4 évvel idősebb lánytestvére, itthon sokat játszanak együtt, persze vannak veszekedések is a testvérek között. A bölcsődében rendszeresen bűntették, székre ültették, félreállították ami rontott a helyzeten, reggelente már rosszabb volt mint egy beszoktatás, nem akart bölcsődébe menni.A nyári szünetben nem érzékeltem jelentősebb problémát itthon sem és a nagymamák sem panaszkodtak. Most az óvodában ahol vegyes csoport van ( 3-6 évesig) szintén jelentkeznek nehézségek az óvónők elmondása szerint. Bohóckodik a foglalkozásokon, nem tud nyugodtan megülni és a többi gyerekkel úgy próbál kapcsolatot teremteni, hogy ütögeti őket. Van hogy verekszik is. Ha egyedül játszik dünnyög magában, berreg a nyelvével a nyálát köpködve. Itthon ezt nem csinálja. Ha valami nem sikerül itthon is csapkod, rugdos, dobál dolgokat. Hogyan tudok ezeken változtatni? A büntetés nem segít, nem látok eredményt sem az óvodában és itthon sem hiszem, hogy eredményre vezetne. Megígéri, hogy nem csapkod, nem verekszik, de persze ha valami felbosszantja, akkor annyi az ígéretnek. Nem szeretném, ha tovább romlana a helyzet. Gyorsan tanul és nagy mozgásigényű gyerek, segíteni szeretnék neki.Köszönettel: Melinda
Kedves Melinda!
Irassa be valamilyen sportra. Mellette javasolnám a PEK vagy TSM-t tornát. Nem tudom hány gyermek van a jelenlegi csoportjában, de az is lehet, hogy egy kisebb létszámú csoport ( 10-15 fő) eredményesebb lehetne. Amennyiben a dünnyögés, nyál köpködés, verekedés nem gyengül, javasolnám a Vadaskertben lévő gyermekpszichológusok bármelyikét. De ezt a tanévet várják meg, hátha javul a helyzet a sporttól, tornáktól.
Sok türelmet kívánok:
Zoller Mária
Kedves Mària,
Tanácsot szeretnék kérni öntől! Kisfiam 3 éves múlt augusztusban, járt bölcsibe és most szeptemberben kezdtük az ovit. Sajnos egy időszakosan fennálló problémánk van, amire nem tudom mi lehetne a megoldás. Ütöget és lökdösődik főként kisebb gyerekekkel! Nagyon okos kisfiú, nagyon jól teljesít, tud mondókákat stb, de egyszerűen más gyerek tàrsasága felpörgeti. Tudja, hogy nem szabad és nem szép viselkedés, de egyszerűen ilyenkor nem hall. Amint megtörténik azt is tudja, h bocsánatot kell kérni, elszégyelli magát és beszélni sem akar róla, elkezd sírni, ha az oviban panaszkodnam. Nagyobbakat nem szokott bántani és minket sem. Van olyan, hogy valamelyik kis társát nagyon szereti és elkezdi ölelgetni, ami birkózásba fullad, mert a másik gyerek nem akarja. Itthon nincsenek erőszakos dolgok, ahonnan ezt láthatná. Szerető család vagyunk, de ezen nem tudunk túl lépni. Köszönöm, ha válaszol.
Kedves Frida!
Beszéljen az óvó nénivel és az óvodavezetővel, hogy tegyék át kisfiát egy olyan csoportba ( mondjuk a középsőbe) ahol nincsenek nála kisebbek. Legfeljebb a nagycsoportot kétszer járja. Amennyiben valóban csak a kisebbeket bántja, akkor ez egy kiváló megoldás lehet.
sok szeretettel:
Zoller Mária
Üdvözlöm!
A kislányom 20 hónapos, lassan 2 hónapja bölcsődés. Testvére nincs.
Eddig semmi panasz nem volt rá, szépen beszokott pikk-pakk, nem is volt gond, sírás szinte egy reggel sem. Nagyon szeret bölcsibe járni.
Itthon nyilvánvalóan vannak kisebb vitáink a férjemmel (kinek nincs?!), amit néha hall a gyerek is, de nem szoktunk sosem annyira kiabálni, verekedni, stb., boldog kapcsolatban, családban élünk.
Az egyedüli problémánk a kütyühasználat (a gyereknél addig van mobil esetleg, míg heti 1x 10-20 percet videotelefonálunk a mamával), nekünk a munkaeszközünk, sokszor a gyerek is látja, hogy a telefonon nézem az e-mailjeimet, intézzük a dolgainkat, de igyekszünk ezt minimalizálni abban az időben, amíg nem alszik el.
Eddig mindig “megengedte” a játszótéren a kislányom, hogy elvegyék tőle a játékot. Volt olyan többször is, hogy pl. elvette tőle egy kisfiú a homokozó lapátot (a kisfiú anyukája rászólt a gyerekére), az én gyermekem pedig amikor visszakapta, akkor odaadta a fiúnak, mellé adott egy gereblyét is.
Szóval nem irigy, odaad bármit bárkinek.
A bölcsiben sem volt rá eddig panasz, viszont most a héten már igen.
Elveszi a gyerekektől a játékot, kiabál/visít rájuk, ha pedig tőle vesznek el valamit, akkor fellöki a másikat (ő a legkisebb a csoportban egyébként).
Itthon is észrevettem, hogy többet visít, kiabál, dobál, csapkod mostanában, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné.
Ez teljesen normális ebben az életkorban? Javulni fog valamikor?
Tehetek valamit, hogy megértse, nem viselkedik szépen, stb.?
Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Móni!
Gyermeke a két éves dackorszakát éli. Teljesen normális a viselkedése. Egy a lényeg! Önök továbbra is éljék az életüket úgy, ahogy eddig, és a gyermekkel éreztessék, hogy szeretik, de a határokat be kell tartania és be kell tartatni vele. El fog múlni, ha következetesek maradnak. Aztán, ha elmúlt, egy kis lélegzetvétel ( pár év) és jön a kiskamaszkor. 🙂
Sok türelmet kívánok: Zoller Mária
Kedves Mária!
A tanácsát és a segítségét szeretném kérni. 3 éves kisfiam az utóbbi pár hétben,illetve amióta elkezdte az óvodát (elotte 1 évet volt bölcsödés) máshogy kezdett viselkedni. Szinte minden nap van rá panasz, hogy nem fogad szót, dobál dolgokat, hisztizik, ordítva sír, volt hogy az óvónőjét megrúgta.
1 évig volt bölcsis, aztán elkezdte az óvodát. A 25 főből 7 bölcsis társával együtt kezdte az ovit,szóval ismerősök, kis barátok voltak körülötte. (1 nővére van:5 éves, nagycsoportos). Az oviban tiszta csoportok vannak. 2 hét után ovit váltottunk, óvónőhiány miatt, több lehetőség miatt, aztán mert nem érezte jól magát a fiam a csoportban. Minden délután/vagy ebéd után sírás volt mikor mentem, hol azért mert még maradt volna, hol azért mert mentem, vagy mert nem aludt és fáradt volt.
A váltás nagyon gyorsan és flottul ment (azt gondoltam). Mindkét gyerek külön csoportba került az új oviba, ahogy korábban volt.A váltást könnyítette hogy volt ismerős gyerek mindegyik csoportban, akikkel előtte is együtt játszottak. Az 5 éves gyerekre az új oviban is azt mondják, hogy kiegyensúlyozott, okos, intelligens, szófogadó. Rá nem volt panasz. Viszont a 3 éves fiúval egyre nehezebb.
Beszoktatás klasszikus értelemben nem volt (mielőtt mentek volna 1 -1,5 órát voltunk bent az új oviban, hogy szokják, hova milyen környezetbe mennek. Állami óvodából egyházi óvodában.
A gondot az alvás okozza leginkább jelenleg. Amint alvás lenne ő kiborul, hisztizik,ellenkezik, csapkod,az ágyak között mászkál, sír, ordít, a többieket nem hagyja aludni Volt olyan, hogy elaludt, aztán megébredt, sírt, nem aludt vissza, megnyugtatni nem tudták. Az első héten ő volt az első aki elaludt és őt keltették fel utoljára. Aztán a következő héttől valami elromlott. Azóta egyre rosszabb. Ma délután megnyugtatni sem tudták, úgy kellett értemennem. Napközben együttműködő, értelmes, közreműködő, de az alvásnál "megkattan". Az óvodavezető szerint lehet idegrendszeri elmaradása,csecsemőkori elakadása. Azt mondta ő ilyen helyzettel nem találkozott pályafutása alatt.
Itthon egyedül alszik. Ebéd után is és éjszaka is. Éjszaka nem kel fel. Alváshoz van rongyija és állatkája, amit oviba is viszünk.
Mit javasolna, hogyan tudnánk neki segíteni hogy aludjon? Pszichológus segíthet?
Kedves Valéria!
Azt kellene kideríteni, hogy mi történt az első hét végén, amitől a következő héttől "valami elromlott"? Az a kulcs. Amíg azt nem tudjuk, nem tudunk segíteni. Amikor éppen jó passzban van otthon kisfia próbálják meg egy játékkal eljátszani, hogy mi történt azon a bizonyos napon! Hátha sikerül megtudni. Utána pedig már tudni lehet a megoldást.
Remélem sikerül!
üdvözlettel: Zoller Mária
Kedves Mária!
Kisfiam szeptemberben kezdte meh az óvodát, de sajnos katasztrofális a helyzet. Verekszik, harap, nem alszik, kiabál, rohangál alvás helyett. Ezen problémák még bölcsodés kora óta kezdődtek. Ezt felismerve pszichologus segitseget kértük, TSMT tornát csináljuk javult sokat a helyzet a bölcsöde végére.. igaz a probléma nem megszunt hanem javult. Pszichológus szerint az intelligenciája túlmutat jóval a korán, viszont érzelmi szintje, annak kifejezése sajnos visszamaradott
Óvoda elkezdtével kezdünk mindent előröl de halmozottan mélyebbről. Mindennap történik valami. Gyerekekkel nem nagyon szeret játszani, es borzalmas a viselkedése.
Pszichológusával napi kapcsolatban vagyunk. TSMT tornát csináljuk, kértünk időpontot Bethesdába egy kivizsgalasra. Napi szinten beszélunk vele. Megígér dolgokat. Itthon teljesen masképp viselkedik. Sajnos szülők érthető módon lázadnak. Óvónők csak túlélni próbálnak. Teljesen tanácstalanok vagyunk. Fogalmam sincs mit lehet tenni.
Kedves Tamás!
Vigye gyermekét olyan küzdősportra, ahová beveszik 3 évesen. Ott megtanulja, hogy hogyan és mire használja az erejét. Javaslom azt is, hogy rajzoljon egy karton lapra egy létrát, mondjuk legyen 10 foka a létrának. Papírból vágjanak ki egy bármilyen állatot, amit szeret a kisfia. Ezt tegyék a létra aljára, és ha jól viselkedik a gyermek az oviban, akkor egy létrafokot feljebb mehet az állatka. Ha felér a legfelső fokra, akkor legyen egy meglepetés a gyermeke számára. pl: elmennek az erdőbe kirándulni, vagy tartanak egy apa-fiú napot, ez az ön fantáziájára van bízva, hogy éppen mit kap. Ezután az állatka vissza megy a létra aljára és kezdődik elölről a fokok megmászása. Amennyiben rosszul viselkedik, akkor nem lép előre az állatka, illetve ha már pár fokot haladt, akkor vissza esik egy lépcsőfokot.
Sem a TSMT torna, sem a pszichológus nem fog tudni ezen segíteni, mert nincsenek együtt a fiával nap, mint nap. Ettől még persze hordhatja mindkettőre, de én befejezném az ön helyében.
Sok sikert kívánok:
Zoller Mária
Kedves Mária!
Nagyon sok hozzászólást elolvastam válasszal együtt, sok mindenre találtam választ, illetve tisztában voltam a válasszal a kérdésemre, de itt megerősítést találtam a problémákra. Annyiban kérnék segítséget, tanácsot, mert már sok mindent próbáltam eredménytelenül, hogy hogyan tudnám a szabályokat betartani gyermekemmel,hogy szót fogadjon. 3 és fél éves óvodás kisfi van. Hiába próbáltam a bünti széket, amit bölcsiben-oviban alkalmaznak, itthon kinevet, elszalad és nem ül rá. Próbáltam elmagyarázni, hogy mit miért nem szabad, az sem használt.Tudom, nem megoldás, de sajnos volt olyan, hogy popsira csaptam, vagy a kezére egyet, természetesen ezzel sem értem el semmit, most már tudom, hogy ezzel csak rontottam a helyzeten. Most kezdte bölcsőde után az ovit, de már a második héten panaszkodtak a viselkedésére,most a 4 hét után már pszichológust kérnek hozzá, mert üt, néha harap,nem akar szót fogadni. A bölcsiben nem volt rá csak egy-két alkalommal panasz, de az sem volt olyan komoly, ott mindig dicsérték.
Kedves Zsuzsanna!
Az én tanácsom a következetesség betartása. Akármi történik, ha valamit ön kimondott, ahhoz tartsa magát! Addig ne menjenek tovább semmilyen témában, míg azt amit kért meg nem csinálja a kisfia. Ez nagyon fontos!
A másik, hogy pl. a harapást úgy tudjuk leállítani, hogy játsszon kisfiával óvó bácsist. A szeretett játékait, autóit, vagy bármi mást állítsák egymás mellé és játsszák el, hogy ők a gyerekek. Adjanak nevet a játékoknak. Bízza meg kisfiát, hogy legyen ő akinek az a feladata, hogy vigyázzon nehogy a játékok bántsák egymást. Ha esetleg az egyik játék "fájdalmat" okoz a másiknak, azonnal tegyék be pl. egy dobozba, játéktartóba egyedül, amíg "bocsánatot" nem kér a többi játéktól. Ezt a bocsánatkérést kisfia mondja ki, élje át.Legyen ő a játék "magyar hangja"! Ezt a játékot az ön képzelete tudja létrehozni és történeteket kitalálni. Ezt minden este játsszák el, napközben találjon ki különböző történeteket, amiket este eljátszanak. Mindig mondja el kisfiának, hogy képzelje bele magát annak a játéknak a helyébe, akit bántottak. Beszélje meg vele, hogy ugye milyen rossz érzés, ha bántják? Ezért nem szabad nekünk se bántani a társainkat az oviban. Ott is legyen ő, aki vigyáz a többiekre! Este beszéljék meg, hogy aznap kit védett meg kitől!
Sok sikert kívánok:
Zoller Mária
Kedves Mária. Kisfiam 4 és fél éves. Gyógypedagógushoz járunk nyár óta figyelem problémája miatt. Nem hiperaktív. Tavaly jelezték az óvónénik hogy nem tudják mindig bevonni a feladatokba, hamar terelődik a figyelme. Szeptembertől új óvónéni van, pályakezdő, csendesnek ismertem meg. Másik óvónéni hangosabb, de eddig ezzel nem volt probléma. Mi igyekszünk szeretettel nevelni, van hogy erélyesebben rá kell szólni, van hogy egy nap többször is, de ordibálni sose szoktunk rá. A gyógypedagógus most a legutóbbi foglalkozásnál jelezte, hogy a kisfiam teljesen ki van cserélve, mintha más kisfiú lenne. Nagyon szívesen jár hozzá Egyébként, együttműködő, 40 percet szépen ül mostmár, mindig dicséretet kaptunk eddig. Most utoljára viszont ökölbe szorított kézzel eltorzult arccal 5 percenként kérdezte hogy ugye nem fogsz kiabálni. Ezt most először csinálta. Egyébként a feladatokban együttműködő volt. Okos értelmes kisfiú. A Gyógypedagógus sose kiabál, kérdezte is a foglalkozás végén, hogy járunk e oviba.(nyáron nem jártunk) Mondtam neki hogy igen 2 hete. Azt mondta, ő arra gondol, hogy a zaj zavarhatja az oviban és így vezetheti le a feszültségét, mert egész nyáron, sőt előtte sem jelentkezett ez a probléma, itthon sem. Amikor hazaértünk sem csinálta és azóta sem ezt. Másik foglalkozásra jövő héten megyünk. Ha valamit nagyon akar vagy épp nem akar mostmár nem hisztizik , inkább hangosan morog, felmordul egyet és sértődötten ül, de nem csinál ilyet mint a gyógypedagógusnál. Egyébként akaratos, de egyre könnyebben tudom kezelni ezt, egyre jobban oldható a helyzet valami számára kedvező
dologgal. Nagyon aggódom! Kérem adjon tanácsot hogyan segíthetnék neki, illetve mi okozhatja ezt a frusztráltságot nála, köszönöm szépen előre is megtisztelő segítségét
Kedves Éva!
Bocsásson meg, de nem értem min aggódik? Egy 4 és fél éves gyermek 40 percet ül egy helyben heti x alkalommal és az iskolás gyerekeket lekörözve figyel, teljesít és azon csodálkozunk, hogy frusztrált? Hát én is az lennék egy idő után! Pláne, hogy nyáron élhette a 4 éves korosztály életét, majd eljött a szeptember és mintha elvágták volna a "boldog, játékokkal teli gyermekkort" teljesítenie kell, viselkednie kell, megfelelnie kell, ahelyett, hogy hagynánk békén játszani! A gyermek legjobb fejlődése a játék! Ez az egyik! A másik, hogy biztos vagyok benne, hogy a csoportban, ahova jár 20 feletti a létszám. Egy ilyen csoportban olyan nagy az "alapzaj", hogy az óvó néniknek valószínű hangosabban kell szólni a gyermekekhez, hogy egyáltalán meghallják, hogy szólnak! Ez valószínű zavarja kisfiát. Szóval én nem aggódnék, inkább mérhetetlenül büszke lennék a fiamra, hogy ennyi idősen az iskolás korosztály viselkedését produkálja! Ugyanis az iskolában, tehát 6-7 éves korra kell eljutni odáig, hogy 45 percet tud ülni egy helyben és koncentrál a pedagógus mondandójára. Amennyiben nem akarják csökkenteni az elfoglaltságát, akkor vigyék el sportolni, ahol kiadhatja magából a fáradt gőzt és sokat, sokat, sokat hagyják játszani! Én ezt tenném, ha az én fiam lenne! Járnék vele kirándulni, pocsolyába ugrálni és játszanánk, nevetnénk sokat!
Sok boldog együtt töltött évet kívánok, szeretettel: Zoller Mária
Kedves Mária. Nagyon köszönöm a választ. Azért is aggódom mert az óvodában az óvónőktől is panaszt kapok. Ott nem mindig vesz részt a foglalkozásokon, illetve mostanában lökdösődik, felborítja mások játékát, meg sem hallgatja amit az óvónéni akar neki mondani amikor ilyeneket csinál. Otthon viszont ilyen sosem fordul elő. Csak az óvodában. Èn minden nap próbálom vele megbeszélni, hogy ilyet ne tegyen, játékosan is. Mindig ígéri hogy ilyet nem fog többet csinálni, de aztán megint jön rá a panasz. Az egyik óvónénire egyáltalán nem hallgat. Ebben kérném segítségét mit lehetne tennem még, hogy viselkedése az óvodában is javuljon.
Kedves Éva!
Ugyan azt tudom írni, mint szeptember 25-én.
Kiegészítve annyival, hogyha a gyermek nem fogad szót az óvó néninek, arról sem Ön, sem más nem tehet, csak az óvó néni. Nincs tekintélye a gyermek előtt.
Remélem megoldódik!
üdvözlettel:
Zoller Mária
Kedves Mária!
Kisfiam egy hete kezdete meg az óvodát. Nem volt előtte bölcsődés.A hétvégén a nem ismertem rá a saját gyerekem viselkedésére. Agresszív lett, ha rá van szólva valamiért veri magát földhöz ,hiszizik, egyáltalán nem fogad szót. Egy barátom pszihológus tőle kérdeztem,hogy ez miért lehet. Azt mondta, hogy sok az új inger az ovi miatt és az idegrendszere így dolgozza fel, legyünk vele türelmesek. Ezen kívül, hogy tudnék neki segíteni ezen az indulatok levezetésében? És meddig tarthat ez az időszak? Nagyon nehezen viselem most ezt a helyzetet. Hozzátenném, hogy az óvodai beszoktatás sem úgy indult ahogy arra számítottam, és nem a gyerek részéről hanem az óvónő részéről. Nem feltétlenül érzem őt biztonságban gondolom ezt érezheti rajtam. Nagyon eleven és aktív gyerek.
Köszönöm ha tud,bármilyen tanácsot adni.
Kedves Noémi!
A hétvégi hiszti Önöknek, a szülőknek szól! Eddig otthon lehetett Önnel, ő volt a középpontban, most pedig meg kell osztoznia az óvó néniken a többi gyerekkel. Ön nem hisztizne? 🙂 Hát dehogynem! 🙂 Szóval igaza van a pszichológus barátnak, sok az inger az oviban. Ön sem nyugodt, ez átmegy a gyermekre is. Az óvodai beszoktatásban is csalódott, ahogy írja, ez is rátett egy lapáttal a bizonytalanságra. Én is csak azt tudom tanácsolni, hogy sok türelem kell, de azért a hisztit se engedje, legyen következetes, amit eddig sem lehetett, azt most se lehessen! Ugyanis hajlamos az ember ilyenkor engedékenyebb lenni és ez tovább fokozza a feszültséget.
remélem tudtam segíteni!
üdvözlettel: Zoller Mária
Kedves Mária,
kisgyerekkori agresszióval kapcsolatos a kérdésem. Unokám két hónap híján 3 éves kisfiú, májustól magánintézménybe jár. Első hónapban visszafogottan viselkedett, inkább a felnőttekkel "barátkozott", de hamarosan megjött a bátorsága, és részben újdonsült barátja mintájára, egyre verekedősebbé vált. A nyári szünet után aztán ez a verekedés már-már öncélú agresszióvá alakult, tehát nem játékok kapcsán keletkező konfliktus, hanem minden látható ok nélkül üt-vág-csíp-rúg. Otthoni környezete harmonikus, kütyük nem veszik körül, értelmes játékai vannak, amikkel szívesen játszik, akár egyedül is feltalálja magát. Értelmes, szépen beszél, szereti a meséket. Rendesen eszik, eleget alszik. Otthon vannak dackorszakra jellemző kitörései, ilyenkor kicsit csapkod is, de ezeket szeretettel és nagy türelemmel kezelik a szülők.
Az óvoda nehezen, sőt egyre nehezebben kezeli az agresszióját, a gyerekek szinte félnek már tőle - a helyzet nem túl jó, egy felnőttet sokszor hosszú ideig leköt, hogy őt figyelje, a többi gyereket megvédje.
Amúgy a szülők meg vannak elégedve az ovival, nem szívesen vennék ki onnan, de egyelőre tanácstalanok. Az óvónénik konstruktívan állnak hozzá, de ők is tanácstalanok.
Többször megbeszélték, eljátszották a kicsivel a problémát, hogy hogyan kell közeledni a többi gyerekhez, hogy kell beszélgetni, együtt játszani stb., mindeddig hiába. Érdekes, hogy játszótéren minimális kontaktot teremt más gyerekekkel, inkább megvárja, amíg senki nincs a csúszdán (például), csak utána csúszik le.
Pszichológust kell keresnünk, szerintem, de örömmel venném, ha megosztaná gondolatait, vagy tanácsot adna.
Üdvözlettel.
Kedves Erika!
Sorait olvasva azt gondolom, hogy unokája egyke. Ha jól gondolom, nincs testvére. Nem szocializálódott gyermekek között az elmúlt 3 évben. Az helyes, hogy magánintézménybe jár, ( mert az állami ovikban túl magas a csoport létszám ), de lehet, hogy még ez a csoportlétszám is sok neki. Valószínű féltékeny, nem bírja elviselni, hogy más gyerek is van körülötte és azokat a gyerekeket is "szeretik" az óvó nénik. Én még nem vinném pszichológushoz, hanem 7 fős magán bölcsődébe vinném. Hiszen még ha csak most lesz 3 éves novemberben, nem is óvodaköteles. Nyugodtan mehetne magán bölcsibe, ott a kis létszám és egy tanév elegendő lehet ahhoz, hogy rendeződjenek a gyermek gondolatai.
Remélem tudtam segíteni!
üdvözlettel:
Zoller Mária
Szép napot kívánok!
A kisfiam 2napja kezdte az óvodát. Nagyon jó lelkű, okos intelligens kisfiú. Természetesen vannak néha olyan napjai, amikor nem fogad szót, de mindig megtudjuk beszélni.
Az első nap már ott is hagytuk egy órácskára. Amikor mentünk érte szóltak, hogy kicsit bepörgött futkározott és nem akarta elpakolni a játékokat. Második nap felhívtak, hogy menjünk érte és beszélgessünk egy kicsit előtte.
Konkrétan úgy érzem letámadtak, hogy miért is ilyen rossz a gyerek. Nem fogad szót, elfutott az óvónéniktől és nevetett is amikor nem kapták el. Valamint felborított egy széket. A beszélgetés arra irányult, hogy vajon viselkedésbeli problémai vannak? Itthon is ezt csinálja? Ha nem változik pszihológus segítségét fogják kérni. Mi elmondtuk, hogy itthon nem tapasztaltunk ilyesmit. Mit tudnék tenni azon kívűl, hogy elmondom neki, hogy az óvónénikre is hallgatni kell és ez nem játszóház, mert igazából úgy viselkedett, mintha ott lenne.
És ha pszihologus segítségét kérjük az segítene ebben a problémában, így a második beszoktatási napján?
Előre is hálásan köszönöm a választ!
Kedves Dalma!
Az olvasottakból úgy érzem, hogy Ön jobban fél, mint kellene. A gyermek zavarban érzi magát az idegen környezetben,ezért viselkedik így. Az óvó nénik feladata pedig az lenne, hogy enyhítsék ezt a zavart és segítsék a gyermek beszoktatását. Sajnos mostanában én is azt tapasztalom, hogy nagyon gyorsan kimondják az óvó nénik, hogy probléma van a gyermekkel. Nem akarom bántani őket, de ez van. A szülő meg tehetetlen. Ezért mondom, hogy ön jobban fél. Legyen egy kicsit határozottabb, mondja meg az óvó néniknek, hogy legyenek türelmesebbek, adjanak időt a gyermeknek. Amennyiben december környékén is így áll a dolog, akkor javaslom a pszichológust.
Remélem tudtam segíteni!
üdvözlettel: Zoller Mária
Kedves Mária!
A kisfiam most lesz 4 éves, 1 hónap múlva .
Mióta nincs óvoda mert szünet van (június 10.-től) azóta egyre és egyre csúnyábban beszél.
Mindennapossá vált, 1 nap elmondja 100 szor az a három bizonyos csúnya szót.
Van amikor csak úgy mondja ,de van amikor nagyon ideges és ordítva mondja .
Sokszor agresszív volt az óvoda társaival is ,lökdöste őket.
Ha ideges akkor sokszor üti a fejét.
Mindig el mondjuk neki hogy nem szabad csúnyán beszélni, nem szabad másokat bántani mert nekik az fáj.
De soha semmi nem hat rá.
Van egy kis idegrendszeri lemaradásunk szakember már említette ,de mást nem tapasztaltak nála.
Sokszor felemeljük a hangunkat rá.
Kipróbáltuk a büntetést is már hogy le kell ülni a lépcsőre 2-3 percre ha csúnyán beszél .
Mindig megígéri hogy nem fog többet csúnyán beszélni,de ugyan úgy folytatja.
Tényleg semmi nem hat rá.
Mi a megoldás?
Mit csináljunk?
Járjunk TSMT tornára ?
Kérem segítsen nekünk!
Tanácstalanok vagyunk .
Kedves Dorina!
Első elolvasásra azt látom, hogy kisfia unatkozik! Terhelje le valamilyen sporttal, tevékenységgel, bármivel és ideje sem lesz csúnyán beszélni!
üdvözlettel: Zoller Mária
Az én ismerősöm gyermeke viselkedése kritikán aluli. Próbálnék segíteni, de eszköztelennek érzem magam. A gyermek 3,5 éves még nem járt közösségbe. Indulatkezelési nehézségei vannak szerintem, kommunikációja mindig feszült, morog, kiabál, ritkán tud indulatmentesen megfogalmazni bármit is. Agresszív, mindenkit üt, rettentő sokat káromkodik. Állandóan szabályozni kell, rászólni, fegyelmezni. Semmi nem hat rá. Kortárs kapcsolata nagyon kevés. Édesanya szinte magának neveli, édesapa irányába ellennevelést vélek felfedezni. A gyermek viselkedése sokszor tényleg vállalhatatlan. Nem tud megülni 1 percnél többet egy helyben, önállóan nem étkezik, napközben többször szopizik még. Gyermekpszichológus kétszer látta, további alkalmat nem igényel. Látom a súlyos nevelési hibákat, de kezdek gyanakodni az ADHD-ra is....
Kedves Bianka!
Nem tudom mit szeretne tőlem, mert kérdést nem tett fel. Amennyiben a véleményemre kíváncsi, az alábbiakat tudom elmondani. Amennyiben igazak, amiket leírt, több probléma is van. 3,5 évesen már nem egészséges a szoptatás, hiszen az anyának a teje sem tápláló már. Az anya magához "láncolja" és csecsemőnek tartja gyermekét. Nem szeretné, ha felnőne. A hibákat Ön is látja azt írta. Én azt gondolom, hogy az anyukának van szüksége szakemberre, nem a gyermeknek.
Remélem megoldódik ez a helyzet, mert jelenleg nem jó irányba mennek a dolgok.
Sok sikert kívánok: Zoller Mária
Kedves Mária!
Kisfiam 4 éves, szeptembertől jár óvodába, tiszta csoportba, nem volt bölcsődés. Nehezen ment a beszoktatàs, és úgy látom, a mai napig nem is sikerült teljesen beszoknia. Decemberben történt egy óvónővàltás, majd további nevelőktől is megváltak, és szeptemberben is lesz, aki elmegy.
A kisfiam a közösségben visszahúzódó, megfigyelő, de már végre barátkozik pár kislánnyal, kezd feloldódni, de velem még mindig nem tud az óvodába elmenni. Csak párszor sikerült elérnünk odàig. Előfordul, hogy én be sem tudom vinni még anyósom segítségével sem. Csak Apával együtt tud elindulni zökkenőmentesen. Itthon ebéd után is csak akkor alszik, ha az apja itthon van, velem többnyire nem, pedig nagyon próbálkozunk. Ha az alvást egy idő után még tovább erőltetem, akkor pedig bántani akarna. Ütne, csípne stb. Én ilyenkor igyekszem magamtól távol tartani, és olyankor már felemelem a hangom is, mert ezt nem hagyom, de nagyon nehezen csillapodik le. Ezeken a napokon estére nagyon fáradt, nyűgös, és én is teljesen kikészülök.
Kérem, segítsen tanácsával. Mi lenne a helyes? Jobb lenne óvodát váltanunk? Ez a sok változás nem kedvez a beszokàsnak. Szenzoros gyerek a TSMT terapeutànk szerint, akinek jobb lenne egy kisebb létszámú csoport, de itt erre nincs lehetőség. Illetve én mit tehetnék, hogy engem se akarjon bántani és velem is aludjon itthon? Vagy vigyem pszichológushoz?
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel:
Gabriella
Kedves Gabriella!
Semmiképp nem vinném pszichológushoz! Minek? Én annak vagyok a híve, hogy amit mi magunk nem tudunk megoldani, azt miért tudná megoldani egy vad idegen?
Amint olvasom kisfia apukával minden gond nélkül megy az oviba. Nos ez esetben vigyék ketten. Apuka fogja meg az Ön kezét, és mutasson példát a fiának, hogy hogyan kell bánni egy édesanyával. Óvodába menet beszéljenek egymással szeretettel, és ha kisfiúknak ez nem tetszik, apuka hozza a tudtára, hogy márpedig ez a helyes!( mármint, hogy ketten viszik. ) Önök így alkotnak egy családot! Pár hónapon keresztül ez legyen így, és amikor már megszokta, akkor néha, néha engedje, hogy csak Ön vigye gyermeküket az oviba. Mondja el apuka, hogy egy férfi dolga az, hogy vigyázzon a nőre, ezért kisfiúk vigyázzon az úton Önre! Majd este kérdezzen rá, hogy sikerült a reggeli oviba menet vigyázni édesanyjára? Ha igen a válasz, dicsérje meg, ha nem a válasz, mondja meg, hogy akkor reggel próbálják meg újra!
Így előbb-utóbb felépül az Ön renoméja a gyermek előtt.
üdvözlettel: Zoller Mária
Kislányom 4 éves, egyke, okos, szociális gyerek. 1,5 éves korában kezdtem megfigyelni, hogy nem szereti a vele egyidős vagy nála kisebb gyerekek társaságát. Idővel megtanulta, hogy nem szabad megütni őket stb. de még most sem szereti őket, ebben főleg a féltékenységet érzékelem. Ami viszonylag új viselkedési nála, hogy óvodában, hiába kedvel valakit, durva vele. Egy kisfiút elvileg nagyon kedvel, és mikor az megérkezik, rohan hozzá, fájdalmasan öleli, tépi, a kisfiúnak nem tetszik, de a lányom csak nevet és felpörög. Abszolút nem tudom hogy kéne ezt kezelnem, milliószor beszélgetem vele hogy nem bántunk mást, hogy a nem az nem, olvastunk erről könyveket, mégsincs javulás. Nem merek már áthívni magunkhoz más kisgyerekest mert mindig ez lesz. Felpörgés, "őrület", durvulás, féltékenykedés, irigykedés. Sosem hagytam az ilyen viselkedést szó nélkül, de lehet hogy túl sok érzelemmel állok hozzá és az a baj. Tanácstalan vagyok.
Kedves Ágnes!
Lehet, hogy nem fog egyetérteni az ötletemmel, de én bizony pár napig ugyan ezt csinálnám! Amint meglátnám a kislányomat, rohannék, jól megölelném, persze nem kell fájdalmat okozni neki, de kellemetlenséget igen. Folyamatosan rajta lógnék, és érzékeltetném vele, hogy pont ugyanilyen rossz a másiknak is, amit ő csinál. Ugyan is amíg nem érzi át, hogy mit tesz a másikkal, addig nem is fogja fel! Sajnos ez a viselkedés, ha így marad, elmarja magától a társait.
üdvözlettel: Zoller Mária
Kedves Mária! Kislányom 3 éves lesz nyár végén. Jár bölcsibe, nincs rá panasz. Azt mondjàk jó gyerek. Ami fenn áll egy ideje és kezdek aggódni, ha valami nem úgy van itthon, ahogy szeretné, akkor megcsap, de volt hogy megrángatta a hajam is. Mintha a dühét nem tudná kezelni. Nagyon ritkán az édesapjával is előfordult, de nem jellemző. Mit tudok tenni, hogy ezt elhagyja? Válaszát köszönöm.
Kedves Nóri!
Kislányának semmi baja nincs, ez teljesen természetes viselkedés. Mindenképpen azt tanácsolom, hogy amennyiben újra előfordul, hogy kislánya megüti, határozottan, felemelt hangon hozza tudomására, hogy ez többet soha ne forduljon elő! Amit még tanácsolnék, hogy keressenek valamilyen sportolási lehetőséget neki! Ott le tudja vezetni a sok energiáját.
Kedves Mária!
Tanácstalan vagyok. Kisfiam 3 és fél éves, ősszel kezdte az óvodát, vegyes csoportba jár 24 gyermekkel. Reggelente van hogy nehezebben, van hogy könnyebben indulunk oviba. Amikor ott vagyunk nem tiltakozik, hogy bemenjen, szépen elköszön és bemegy. Mindig megkérdezzük a pedagógusoktól, hogy minden rendben volt-e, történt-e valami. Mindig azt a választ kapjuk, hogy minden rendben volt, nem történt semmi. Január óta és az utóbbi másfél hónapban azonban szinte mindennapossá vált, hogy délután, este elkezd ütögetni, rugdosni, harapni karmolni és sérteget. Mivel az apukája minden délután akkor megy el dolgozni amikor én hazaérek és esténként én altatom és vagyok vele, ezeket velem csinálja, de előfordult hogy apával is amikor esetenként otthon volt. Sajnos kisfiúnktól tudjuk, hogy nincs minden rendben és történnek dolgok az óvodában. Például megütik, karmolják, és volt hogy hátulról lenyomták a fejét amit ő fojtogatásnak mondott. (minden nap csak délig van oviban, ebéd után hazajön apukájával). Miután ezt megtudtuk, szóltunk az óvónőknek, akik elmondták, hogy ja igen valóban történt ilyen és ilyen eset. Többnyire 2-3 gyerek piszkálja (mint kiderült nem csak őt). Betegség miatt egy hétig otthon volt ezalatt az idő alatt szinte alig volt velünk szemben agresszív megnyilvánulása talán egyszer kétszer odacsapott, de ha szóltunk hogy ezt nem szabad abbahagyta. Mikor meggyógyult, az első ovis nap után kezdődött az egész előlről. Éjjel be is pisilt, igaz még csak néhány hete van hogy éjjel nincs rajta pelus, de az itthon töltött idő alatt nem fordult elő egyszer sem. Erősen gondolkodunk az óvodaváltáson. Ön hogy látja, még várjunk hátha változik a helyzet, vagy vigyük el máshova.
Köszönöm szépen!
Kedves Zsuzsa!
Nem könnyű a válasz! Mégpedig azért nem, mert tudni kellene, hogy miért történnek ezek a dolgok gyermekével? Ugyanis lehet óvodát váltani, de, ha esetleg kisfia kiprovokálja a vitát, akkor a másik oviban is ez lesz. Amennyiben ok nélkül "bántják" a többiek, akkor viszont jó az óvoda váltás. Ezt csak az óvó néni tudja megmondani, hogy melyik verzió áll fenn. Mindenképpen beszélni kell az óvó nénivel, hogy mit tapasztal. Mi lehet az ok! Amint ezt megtudja, annak fényében kell a döntést meghozni.
Remélem tudtam segíteni: Zoller Mária
Köszönöm szépen! Beszéltem az óvónőkkel, sajnos azt mondják, nem csak az én kisfiamat "fojtogatta" meg a másik gyermek, hanem másik kisfiút is, de azt észrevették, hogy az én kisfiamat kipécézte magának. Nincs előzménye, nem provokálja ki. Azt mondják az óvónők egyeszercsak odacsap. Legutóbb sajnos szándékosan a szájához ütött ököllel ahol tudta hogy seb van neki.
Kedves Zsuzsanna!
Ebben a helyzetben támogatom az óvodaváltást!
üdvözlettel: Zoller Mária
A 3 éves fiam kb. 5 hónapja kezdett a bőlcsödében. Az utóbbi héten folyamatosan jelzik, hogy bánt másokat:
Rájuk ül. Lenyomja a földre őket a válluknál. Neki szalad a többi gyereknek és fellöki őket. Dobálja a székeket. Most elkezdték mondogatni a többi szülőnek ezt, hogy fogjanak össze ellenünk.
Naponta legalább egyszer visszük játszótérre, és ott nem tapasztaltunk az utóbbi időben ilyet. Korábban is volt, hogy rálépett egy másik lánynak a lábára a játszótéren. Ekkor közöltem vele, hogy ez csúnya dolog volt és azonnal hazavittem. Soha többet nem csinált ilyet a játszótéren.
A szociális készségei elmaradottabbak a társainál. A fizikai tárgyakról nagyon sokat tud beszélni és kérdezni (mi ez? mit csinál? stb.), de szociális kommunikációja majdnemhogy nincsen. Voltunk emiatt neurológusnál, és hetente kétszer jár fejlesztőfoglalkozásra, de azokon sem tapasztaltak nála agressziót.
Én otthon hogyan tudok meggyőzni egy 3 éves gyereket, hogy amit órákkal/napokkal ezelőtt csinált a bőlcsödében azt ne tegye többet?
Kedves Béla!
Nem fogja tudni kisfiát meggyőzni arról, amik napokkal ezelőtt, vagy órákkal ezelőtt történtek. Azokat akkor és ott kell lerendezni, amikor történik. Nekem az a meglátásom, hogy a 3 éves fia túl "idős" a bölcsisekhez. Ő a legnagyobb! Persze, hogy fitogtatja az erejét! Menjen óvodába, az az ő "súlycsoportja"!
A másik! Amennyiben elmaradottság tapasztalható a kommunikációban és járnak fejlesztésre, lehetne egy felülvizsgálatot kérni. Sok mindenre választ lehetne kapni. Kell-e egyéb fejlesztés még, vagy szépen fejlődik. Mindenképpen menjenek el a lakhelyükhöz tartozó Pedagógiai Szakszolgálathoz egy vizsgálatra és minél előbb vigye óvodába!
Sok sikert kívánok: Zoller Mária
Kedves Mária!
A tanácsát és a segítségét szeretném kérni. 4 éves kisfiam az utóbbi pár hétben máshogy kezdett viselkedni az óvodában, szinte minden nap van rá panasz, hogy nem fogad szót, dobál dolgokat, odaüt a társainak, agresszívebb lett. Sok változás van/volt mostanában az életében.Persze ezek a változások nem egyik napról a másikra történtek, van ami már kb 1 éve , de van olyan is, ami csak 1-2 hónapja hozott változást a kis életébe. Mindig nagyon figyeltünk a fokozatosságra, mindig minden el volt magyarázva neki előre többször is, menet közben kikérdeztük a véleményét, az érzéseit és úgy tapasztaltuk,hogy ő is örül a változásoknak. Édesapjával elváltunk, de még kb 1 évig mindannyian egy háztartásban éltünk. Közben eladtuk a házat és elköltöztünk. Ez is hosszú ideig zajlott és a költözést is fokozatosan oldottuk meg, nem egyik napról a másikra. Nekem azóta van új párom aki szeret, imádja őket és ők is viszont.Van egy 6 éves nővére is, ővele is időnként így viselkedik, de van amikor meg elválaszthatatlanok. A költözés miatt óvodát is váltottunk tavaly szeptemberben, már az elejétől kezdve szerette az új ovit és az óvónénit is, ez azóta sem változott. Szívesen jár az oviba is és barátai is vannak.
Viszont az utóbbi időben hétköznap óvoda után én kicsit kevesebbet tudok vele játszani, mert több lett az otthoni feladat, párom idős szüleit is mi segítjük, és külön lakrészben ugyan, de egy házban élünk velük. Ők is imádják a gyerekeimet és a gyerekek is viszont. Mivel apukával elváltunk nem minden hétvégén vannak velem a gyerekek, így a velem töltött idő ezzel is csökkent.Lehet az a probléma hátterében, hogy jóval kevesebb minőségi időt töltök vele? Kisfiam sokszor mondja esténként, hogy anya, játszunk, de már késő van és tudom, hogy nekik is szükségük van az alvásra. Sajnos a ,,rossz" viselkedése miatt többet is kiabálok vele, ami tudom hogy nem jó. Segíthetek neki azzal, ha higgadtan, nyugodtan próbálok mindenhez hozzáállni és többet vele lenni?
Azt vettem észre, hogyha csak velük vagyok, nincs munka, háztartás, akkor minden rendben van. Viszont félek, hogy az óvodában hamarosan tarthatatlan lesz a helyzet.
Elnézést kérek, hogy ilyen hosszú lett, de próbálok részletes lenni, hogy könnyebben találjak megoldást rá.
Köszönettel és Tisztelettel:
Botka Edina
Kedves Edina!
Próbáljanak meg havonta egyszer csak ketten egy napot együtt tölteni. Ami csak az öné és a gyermeké. Menjenek el közös programra, akár kirándulni,bármire, ami örömmel tölti el Önöket. Szorosabbá teszi kettejük kapcsolatát és megértőbb lesz a gyermek.
üdvözlettel: Zoller Mária
Jo.napot kívánok.
Kis fiam 7 éves egy kis szorongó gyermek volt akinek kellet 3 év hogy az oviban meg szólaljon be illeszkedjen jó szívű kis fiú aki mindig szót fogadott nagyon aranyos volt régen is voltak gondok pll a fejét a falba verte és kibalt sírt.de most már megint el kezdte ha rá van szólva az óvó nő is rá szól körbe fut az udvaron és üvölt csoport társat bántja tépi huza soha nem volt vele ilyen gond de most van és nagyon el vagyok keseredve most megy iskolában. Vissza tartja hónapok óta a székletet csak néha nagy wc ig.es ezért is agodok nagyon. Magának tesz fájdalmat ha rosszat csinal és tényleg csak rá szólunk üti magát fejét veri a falba szombathelyen lakunk esetleg tudna nekem segíteni hogy valakivel tudnak e beszélni ez miatt hogy mi lehet ez nála köszönöm
Kedves Kinga!
Mindenképpen beszéljen az óvó nénivel arról, hogy Ő, mint szakember mit tapasztal. Amennyiben ugyanezt, akkor kérje az óvodát, hogy a Szombathelyi Pedagógiai Szakszolgálathoz küldjék be a gyermekét és ott vizsgálják meg. Ugyanis amiket leír jelenségeket, az autizmus jeleire utalnak. Ne legyen igazam, de zárják ki egy vizsgálattal a lehetőséget. Pláne, ha szeptembertől iskolába megy! Nagyon fontos lenne!
üdvözlettel: Zoller Mária
Kedves Kinga!
Mindenképpen beszéljen az óvó nénivel arról, hogy Ő, mint szakember mit tapasztal. Amennyiben ugyanezt, akkor kérje az óvodát, hogy a Szombathelyi Pedagógiai Szakszolgálathoz küldjék be a gyermekét és ott vizsgálják meg. Ugyanis amiket leír jelenségeket, az autizmus jeleire utalnak. Ne legyen igazam, de zárják ki egy vizsgálattal a lehetőséget. Pláne, ha szeptembertől iskolába megy! Nagyon fontos lenne!
üdvözlettel: Zoller Mária
Üdvözlöm!
Van egy 4 éves kisfiunk, akinek nagyon rossz tapasztalata, élménye volt a bölcsiben (bántotta az egyik gondozónő)minden nap sírva kellett vinni, és nem szeretett ott lenni.
Próbáltuk 3 éves kora előtt átvetetni az óviba hogy ne legyen ez, de sajnos nem lehetett. Most középső csoportos, sajnos a kezdeti biztató jelek után itt elkezdett megváltozni a viselkedése...ellenállt az óvó néniknek, nem fogadott szót, mostanra addig fajult a helyzet, hogy agresszívvé vált, és újra bepisil. Otthon nincs vele ilyen probléma. Voltunk szakszolgálatnál, ahol elvileg jól teljesített, az IQ-ja magasan a korosztálya felett van. Jártunk TSMT-re, most elkezdte az Alapozó terápiát.
Az óvodai helyzet viszont tarthatatlan...tudom hogy a nevelők egyre türelmetlenebbek és durvák vele...elmondja.
A gyógypedagógus szerint jobb le ne kisebb létszámú csoport neki, de erre sajnos itt nálunk nincs lehetőség, se magánóvodára,és egyelőre a fiam nem is szeretne innen elmenni a barátai miatt.
Már be jelentkeztünk pszichológushoz.
Hogyan tudunk még segíteni neki, hogy ez a helyzet javuljon?
Előre is köszönöm a segítséget.
Kedves Barta Gáborné!
Az, hogy kisfia nem akar elmenni másik oviba a barátai miatt, az egy nagyon jó jel! Ez azt jelenti, hogy számára fontosabb a barát, mint az óvó néni esetleges korholása. Nem tudom Önök merre felé laknak, de abban biztos vagyok, hogy az Önök térségében is van becsületes, aranyos óvó néni, aki szereti a gyerekeket. Amennyiben ilyen erős a kötődése kisfiának a csoporthoz, ne vigye el. Beszélgessen sokat az óvó nénivel, legyenek szövetségesek a gyermeke érdekében. Beszéljék meg napi szinten, hogy volt-e aznap probléma kisfia és a pedagógusok között. A közös munka összehozza Önt és az óvó néniket, a problémákat tudnák egymás szemével látni és ez mindenképpen gyermeke fejlődését szolgálná. A pszichológust én nem látom fontosnak, úgy gondolom, hogy egy külsős személy ezen nem tud segíteni. Azoknak kell ezt megoldani, akik a gyermekkel vannak nap mint nap. Tehát Önnek és az óvó néniknek.
Sok sikert kívánok: Zoller Mária
Kedves Judit!
Nehéz elhinni, hogy mind a bölcsiben, mind az oviban bánják gyermekét. Azért csak van legalább egy olyan pedagógus, dadus, gondozó, aki szeretettel fordul gyermekéhez. Próbálja meg elfogadni Ön is az óvó nénit és gyermekének is ezt átadni. Nem hiszem, hogy egy pszichológus ezt megoldaná, mert nem fogja Önök helyett megváltoztatni ezt a helyzetet. Esetleg kérjen gyermekének egy tanévre felmentést és szeptembertől új lappal indulni.
Sok sikert kívánok: Zoller Mária
Üdvözlöm!
Segítséget kérek! Kisfiam szeptemberben töltötte a 6.évet, nem szeret óvodába járni, unatkozik! Az idei differ teszt után az ovónéni jelezte hogy már a tavalyi eredménye alapján is mehetett volna kérvény útján iskolába, csak akkor nem nézte meg ezeket az eredményeket és akkor a kérésemet elutasította szabályokra hivatkozva! Ma azzal fogadtak az oviban hogy fojtogatott egy gyereket előzmény nélkül - nem térek magamhoz! Nem értem mi történhetett, miért csinálta! Soha nem volt aggresszív…
Mindketten szülőként sokat dolgozunk, kevés időnk van rá és a kütyük is ideje életünk része.
Mi lehet az oka a történteknek?
Forduljunk valahová?
Köszönöm a választ!
Kedves Ildikó!
Valóban gyermeke már megérett az iskolára. Most ő a legnagyobb az oviban és "fél lábbal már belóg az iskolába!" Beszéljék meg az óvó nénivel, hogy adjon neki plusz feladatokat, olyanokat, amit szeret csinálni. Beszéljék meg, gyermekével, hogyha segítőkész, jól viselkedik, elkezdenek készülődni az iskolára. Minden hónapban vegyenek meg valamit. Esetleg az íróasztalt, utána a széket, majd a táskát, majd a tornazsákot, stb. Szóval minden hónapban legyen egy cél, ami közelebb viszi az iskolához. Semmilyen szakemberhez nem kell fordulni, teljesen egészséges a gyermeke!
Szép készülődést kívánok!
Kedves Mária! Kisfiam februárban tölti a 4 évet. Beszéd elmaradása van . Járunk logopédushos és tsmt tornára. Megjártuk már vele a spihológust is. Borzasztó akaratos daccos akkor képes 1 órán át állni a szobába csakhogy az legyen amit ő akar. Van nagy bátyus illetve 10 hónapos hugi. Sokszor már nem tudjuk hogyan kezeljük nálla ezt a helyzetet. Próbáljuk szépen nem ha csúnyán az sem. Kezdem azt hinni hogy én vagyok a rossz szülő hogy nem tudom kezelni a helyzetet. Minden segítséget tanácsot elfogadok csak változzon a helyzet. Köszönöm válaszát.
Kedves Diána!
A helyzet az, hogy a középső gyereknek a legnehezebb! Még nem nagy, de már nem kicsi! Szóval elég nehéz szülőnek, gyermeknek egyaránt. Egy a lényeg! Amilyen szabályokat felállított a család, azt mindenkinek következetesen be kell tartania! Vihetjük bárkihez ( pszichológushoz stb.), helyettünk nem fogja megoldani a nevelést. Amennyiben nem vagyunk következetesek, nem fog sikerülni a nevelés. Néha nekünk is fáj, de muszáj megtenni a gyermekünk érdekében. Javaslom, időnként csináljanak egy anya-fia napot, ahol csak ketten vannak, vagy apa-fia napot, ahol csak az apukájával van. Így közelebb kerülnek egymáshoz. Persze, ilyen napot a nagyobb gyermekkel is kell csinálni. A kicsi még nem igényli annyira, hiszen még kicsi, vele a napi gondozási feladatoknál amúgy is kettesben vannak.
Reméljük sikerül betartani a szabályokat és jó irányba változik gyermeke.
Sok sikert kívánok: Zoller Mária
Tiszteletem! Én mint nagypapa mondanék el egy történetet. A kisfiú járt a bölcsödébe minden szép és jó volt ,csak jött az óvoda a kis község kis lakói ösze zárva az energia sporolást úgy oldották meg , hogy a kicsiket szét osztották a nagyobb csoport között! A kislegényt az iker lányok lelocsolták a mozsdóban ö meg gondolta kicsit megharapja mert probált védekezni .Volt nagy támadás az ikrek anyukája részéröl ..Keresték az óvonőket dadusokat, a szülők ,hogy mi volt? Senki nem látott semmit ,Nem akartak bele foyni de akkor miért vannak ott! ha nem láttak semmit.Kezdődött a kiközösítés az újjal mutogatás .hogy nézd csak az a harapós gyermek.,Valami vita folytán megint megharapott egy kislányt de ők nem problémáztak mert tudták,hogy ilyen túlzsúfolt óviban ez elö fordul! Most jött a vezető óvonő! Aki ugye nem látott semmit ,olyan szakvéleményt irt harmad magával a kis legényröl amiben egy pozítív tulajdonség nem volt ..csak negatív megkükönböztetés és közben megbélyegezték ,hogy a kisgyermek autista ! akkor jött a meglepetés amikor elvitték a kislegényt a pszihológushoz az óvodai szakvéleménnyel ,csodálkozott a doktornő hogy ilyen inteligens okos ügyes gyereket,hogy lehet ilyennek kitenni még egy hónapig járt ebbe a kisközségi óvodába a kisgyerek és belefáradt ,hogy kikőzősítik és azt mondta az anyukájának:,Én nem akarok ebbe az óviba menni többet! Anyukája elvitte másik óviba ahol imád óviba menni örömmel meséli,hogy melyik óvonéni dajkálta meg és senkit nem harapott meg azóta de őt sem bántják!fr
Kedves Ferenc!
Mint nagymama, gratulálok a döntéshez, a másik óvodához. Ez volt a megoldás. Örülök, hogy megoldódott a helyzet.
üdvözlettel: Zoller Mária
TiszteltnRab Ferenc
Megdöbbentem q hasonlóság amit itt elmerült egy az egyben az 5 éves unokám esete
Hozzátenném ,hogy nálunk ikertesok vannak 20 hónaposak
Érdekes módon ha velem a mamával van semmi ilyen jelet nem látok..inkább azt ,hogy vissza van babásodva ugyanakkor az anyja az eljárások mellé hozzá teszi,hogy te már nagyfiú vagy
Kedves Mária!
3 éves múlt a kislányom, kiscsoportos óvodás.
3 hete középfülgyulladása volt,kilyukadt a dobhártyája és pont ezen a napon volt egy nagyon fájdalmas kakilása,nem volt kemény a széklete,hanem visított és fogta be a fülét,biztos feszült neki a nyomástól.A betegség idején alig evett- ivott, szedte a gyógyszereket,egész nap csak feküdt szinte. A lényeg,hogy 9 nap után csak kúppal tudott wc-zni, de azóta is keservesen megy el a mosdóba,még pisilni sem akar,ordít,ha ráültetem a wc-re. Dührohamot kap sokszor, próbál fojtogatni az apró kezével, ütöget,illetve szóban sérteget,már amennyire a 3 éves szókincse ezt engedi( majom,büdös tehén,stb) Az apjához kötődik azóta jobban, engem nem is szeret talán, puszit sem ad és mindent az apjától kér ( ha otthon van) egyébként is egy erős akaratú gyermek,tudom,hogy az a baja,hogy sok olyan dolgot csináltattam vele,amit ő nem akar(gyógyszer bevétele,wc, fürdés) El fog ez valaha múlni,vissza fog térni a régi gyermekem? Büntessem meg vagy hagyjam figyelmen kívül a hisztit? Öleléstől,szép szótól még jobban tombol.Holnap megy azóta először oviba,rettegek,hogy mi lesz ott vele( nem mutatom neki) Válaszát előre is köszönöm!
Nikolett
Kedves Nikolett!
Igen, meg fog változni gyermeke viselkedése. Amennyiben most az apukája a favorit, hát legyen! Hagyja, hagy legyen így! Ettől még nem fogja Önt kevésbé szeretni. Csináljon vele mindent az apukája, de ne csak a jókat, hanem mindent! Adjon be ő neki gyógyszert, vigye wc-re, hogy a gyermek lássa, a számára rossz dolgokat nem Ön találja ki, hanem ez van! Amennyiben látja, hogy az apukája is ugyan azt teszi, amit Ön, rájön, hogy ez nem kitolás vele, hanem az élet velejárója.
üdvözlettel:Zoller Mária
Kedves Mária,
Végsö elkeseredésemben fordulok Önhöz, hátha tud valami biztatót mondani,tanácsolni.
Van egy 4 éves kisfiam aki szerintem túl okos! A gond azzal lenne higy már kb 1 éve agressziv,dühös,irigy, csúnyán beszél, verekszik (velem az apukájával,nagyijával) ... szuletett egy testvérkéje 1 évvel ezelott... én tudom hogy féltékenység is van benne meg dackorszak is zajlik épp, de ez a viselkedés amit ö lemüvel szerintem már nem normális! nagyon sok mindent kipróbáltunk már h javuljon s helyzet de egyszeruen nincs változás! akaratos, hisztis, rúg,csíp,mar,ütöget! csunyán is szokott beszélni, sokszor mondja h nemszeret minket, elkoltozik itthonrol, csúnyák vagyunk, hagyjunk neki békét, ne szóljunk hozzá.... a kistesó miatt kevesebbett tudok vele lenni, de próbálkozok! annyira csúnyán dühösen beszél néha, ordit velünk hogy zeng a ház, volt h már rácsaptunk, de ez sem használt. mit tudnék csinalni hogy javuljon a helyzet? félek h ez a viselkedés már ,,nem normális,, kategória. El kellene vinnem pszichológushoz?
válaszát elöre is köszönöm!
Üdvözlettel Alexandra
Kedves Szandra,
Szeretném megkérdezni, hogy sikerült-e megoldani a helyzetet valahogyan,és ha igen, akkor hogy? Jelenleg ugyanebben a cipőben járunk,szinte szó szerint ugyanilyen a lányunk. Testvérét is napi szinten bántja. Ha esetleg van valami be at modszered, tanácsod, szívesen fogadnám.. köszönöm
Én is hasonlo
Kedves Alexandra!
Az alapoknál van a probléma. Egy gyermek nem juthat el odáig, hogy így viselkedjen a szüleivel. Viheti pszichológushoz, bárhová, egy biztos. Ezt csak Önök tudják megoldani. Fel kell állítani a szabályokat és azokat következetesen betartani, illetve számon kérni.
üdvözlettel: Zoller Mária
Kedves Mária!
A kislányom 3,6 éves, jelenleg a nagyszülőknél lakunk. Az utóbbi időben kezdett nagyon félni a felnőttektől, nem tudunk barátokat látogatni, nem tudok közeli személyeket vendégként fogadni, mert rettenetesen kiabál, sír, nyomja rájuk az ajtót. Oknak annyit tud megnevezni, hogy nem szereti őket. Rutin egészségügyi vizsgálatra sem tudom elvinni, mert ugyanez történik: tépi le a kabátot rólam, nyomja be az ajtót, H ne tudjunk kimenni.
Illetve nem csak félelem mozgatja őt hanem erősen kontrollál is, de olyan szörnyűségesen ordít, toporzékol, csapja nyomja az ajtót, hogy inkább utána engedünk. Viszont ezzel azt érzi,hogy mindenki dolgába bele szólhat és egyre gyakrabban kezdte a hangerejét használni arra, hogy akik hozzá közelebb állunk a családból és megertőbbek vagyunk vele, minket leuraljon és csak vele foglalkozzunk. Mással ne beszéljünk, olykor még egymással sem csak vele. A levalassal is meg küzdünk. Az ovi megkezdése előtt jól elmaradt mamával, meg dadusra is volt néha bízva, mióta megkezdődött az óvoda, nem bír elengedni. Sír, toporzékol, visít.
Rákapott arra is, hogy amikor valaki megszidja őt, bántó szavakat mondjon rája. Mi a családban nem beszélünk így sem vele, sem egymással. Mégis így fejezi ki újabban a haragját.
Körülbelül egy időben kezdődött az is, hogy a játszótársait feltűnően irányítani próbálja. Nem erőszakosan csak enyhe nyomással diktálja nekik, hogy ki mit csináljon, merre lépjen. A kisfiúkat megüti, dulakodnak, ha azok nem adják oda a játékaikat. Nem látott, nem kapott ütést sem a családban, mégis mostanában így próbálja megszerezni azt, ami neki kell .
A kislányokkal kedvesen bánik, de őket inkább irányítja.
Sosem tett ilyent azelőtt. Mindig szeretettel bánt a gyerekekkel. A felnőttekhez is kedves volt, akitől megijedt, attól elhúzódott S egy kis idő múlva kíváncsian kezdett közeledni feléjük, hogy megismerje oket.
Én őt nem korlátozom a tevékenységeiben, a házi szabályokat tartatom be vele csak mint a mosdas, öltözés, éves, lefekvés. Abban vagyok kitartó, hogy kis idő felkészülést hagyva, tegye meg, amire kérem és jöjjon, mikor hívom.
Mindent megbeszélünk, többnyire együttműködik velünk. Ha nem fogad szót, megvonom tőle azt a tevékenységet, amit éppen végezni szeretne. Beszélgetünk vele arról is, hogy hogyan fejezze ki a haragját, hogy az ne legyen bántó. Sokat játszunk vele és magában is hosszan eljátszik. Vidám, nyugodt, kedves gyermek egyébként.
Mit tehetek azért, hogy újból mrgbátorodjon a felnőttekkel szemben? mit tehetek azért, hogy ez az egyre általánossá váló erős kontrollálás és a gyerekek elleni erőszakos viselkedés megszűnjön? Meddig lehet hagyni a hisztis kitörést? Tud-e attól sérülni, ha hagyom olyan rettenetesen sírni?
Köszönöm szépen előre is a segítséget.
Kedves Melinda!
A sírástól, egy gyermeknek sem lesz baja, pláne,ha hisztiből adódik! Márpedig az Ön gyermeke hisztis. Abban a korban van, amikor próbálkozik azzal, hogy mikor, kit, hogyan lehet "terrorizálni". Ahogy elnézem, ez sikerül is neki. Szóval a szülői korlátok nem csak addig kellene, hogy tartsanak, amit leírt, hanem a viselkedésbeli korlátokat is a szülőnek kell megszabni. A felnőttekhez való hozzáállása is azért olyan, amilyen, mert engedünk neki. Lehet, hogy keménynek tűnik, amit írok, de egy biztos! Ebben a korban egy gyermeknek soha nem szabad megengedni, hogy ő irányítsa a felnőtteket! Ilyen nem fordulhat elő. A szülő felnőttként sokkal tapasztaltabb, mint a gyermeke.
Legyen következetesebb, határozottabb!
Sok sikert kívánok: Zoller Mária
Kedves Mária! Kisfiúnk Kristóf a tegnapi nap folyamán verekedett egy kisfiúval az óvodában. Az itteni óvónénik szerint egy vizsgálatot kellene nála elvégezni. Kristóf mióta óvodás azóta irgy, haragos az idegen gyerekekkel szemben , és minden nap rágja és piszkálja a körmeit. Óvó nénik javasolták, hogy az intézményből kijövet integessünk Kristófnak , mert elég sűrűn csak álldogál és nézelődik az ablakon keresztül. 3éves Kristóf és már 2 éves kora után többen javasolták vigyük el egyfajta vizsgálatra mert nagyon gyorsan fejlődik nagyon gyorsan megjegyez dolgokat verseket, és nagyon sokat beszél angolul is. Kérdésünk a következő lenne. Ön szerint milyen betegég állhat a háttérben. Válaszát nagyon Köszönjük. További szép napot!
Kedves Attila!
Elnézést, hogy csak most válaszolok Önnek.
Nem vagyok orvos, diagnózist nem tudok felállítani, de az biztos, hogy kisfiúkban tombol az agresszió. Azt én is jó ötletnek tartom, hogy integessenek neki az óvoda ablakából, az megnyugtatja. Amennyiben lehetséges, tartsanak időnként pihenő napot a hét valamelyik napján, hogy ne érezze magát "kirekesztetnek". A viselkedése arra enged következtetni, hogy büntetésnek érzi az óvodai életet, ezért viselkedik az oviban így. Mindenképpen erősíteni kellene benne, hogy az óvoda, később majd az iskola, olyan "munkahely" neki, mint a szüleinek a saját munkahelye.
Remélem azóta már enyhült a viselkedése.
üdvözlettel: Zoller Mária
Kedves Mária!
4,5éves a kisfiunk!
1-2honapja egyszerüen nem birni velen
Ovi után mindig dühös,feszült plusz a hétvégék is eléggé huzosak!
Szeret oviba járni,orommel megy!
A neveloket is szereti!
A feleségemet üti,csapkodja!
Engem nem!
Kistestvére születt 5honappal ezelott,előtt pedig elkoltoztunk!
Szereti a kistesot,szereti az uj otthont is ahol már 8honapja élunk,de ovodát nem váltottunk!
Voltunk pszichologusnál is!
Ingerkereső,határokat feszegető gyerek a miénk,aki nehezen fogadja el a nem szót,szereti feszegetni a hatarokat!
Testvérféltekénységröl nincs szo!
Nem az a baja hogy megoszlik a figyelmunk?
Hogy már nem csak o van a kozeppontban?
Sok agresszivitas is van benne!
Nagy a mozgásigénye keveset tudunk lenni a huvosebb ido miatt!
Legozunk, epitunk, kreativkodunk, rajzolunk mesét keveset néz napi 2x30perc
Van amikor en vagyok vele,van amikor a feleségem megosztjuk a vele toltott idöt,sokszor a kisteso is ott van csinalunk olyat is 4en vagyunk lent!
Apa fia anya fia napok is vannak!
Mit tudunk még tenni hogy ez a hisztis agresszivitas csapkodas stb… elmuljon?
Tanacstalanok vagyunk!
Koszonom
Kedves Barnabás!
Írassák be egy neki való sportolásra, illetve ne "ugrálják" túlzottan körbe! Mert most ez történik! Meg kell találnia a családban a helyét és ez a hely nem az első hely. Vannak a szülők és a gyerekek. Nem fordítva! Nem kell állandóan vele foglalkozni. Tanuljon meg egyedül játszani, elfoglalni magát. Ha folyton kitalálnak neki programot, kreatívkodást, felnőtt korában sem lesz önálló.
Sok sikert kívánok: Zoller Mária
Kedves Mária!
A kisfiam vegyes csoportban kezdte az óvodát 2022. Szeptemberében. Idegrendszeri éretlenséget állapított meg nála a neurológus, járunk fejlesztésre. Nem nagyon szerette eleinte az ovit alig várta a téli leállást, mondták hogy néha csapkodja a többieket nem engedi be a játékába a többi gyereket. Tudni kell róla hogy neki az a feszültség levezetése hogy fekszik az oldalán és tologatja az autókat, vagy fel alá szaladgál pl. A fal vagy a játékai mellett. Bölcsődébe is járt ott is volt hogy elvettek tőle valamit, de nem verekedett vagy csapkodott. Januárban vissza jöttünk a szünetről, sírva ment az oviba, mondta hogy anya ne menj dolgozni stb. Beszéltem az ovonőkkel azt mondták hogy nincs vele nagy baj, nehezebben boldogul az osztozkodás területén, a dühét nehezen tudja kezelni. Egy hete egy kisfiút nagyon csúnyán kimart, ellökte az beverte a fejét. A fiam elmondja hogy rossz volt, mit csinált, és mindig azt mondja anya segíts a verekedésben. Azt is tudni kell hogy nem szereti ha állandóan ölelgetik. Van hogy elutasítja ha meg akarják ölelni az ovis társai. Itthon odabujik hozzánk adja a puszit.... Nem tudom hogy mi lett vele, a bölcsiben nem volt ilyen probléma, ha reggel jöttek oda hozzá a gyerekek ment játszani, a bölcsi beszoktatás elején volt sírás de szépen elmúlt. Nem szól ha pisilnie kell, itthon igen. Szorongó lett, a kakit vissza tartja, azt mondja fél tőle.... Tanácstalan vagyok, és már nyilván azt várják hogy csináljak vele valamit...
Tanácstalan vagyok.
Kedves Ibolya!
Az az érzésem, hogy túl nagy létszámú gyermekének az óvoda! Nem jut rá annyi figyelem, mint a bölcsiben. Talán meg kéne próbálni egy kis létszámú óvodát keresni neki. A leírásából ez tűnik nekem valószínűnek. Illetve lehet, hogy elvinném egy autizmus vizsgálatra is, veszteni valójuk nincs. Amennyiben kiderül, hogy esetleg ez is fennáll, még hatékonyabb és sokoldalúbb terápiát kana, ami javítana a viselkedésén.
üdvözlettel:
Zoller Mária
Kislànyom 4 èves múlt és elég akaratos volt mindig is de mostanàban minden nap sír , bàrmi törtènik ami neki nem tetszik sír de inkàbb üvölt és nehèz megnyugtatni. Nehezen tudom kezelni , szép szóval nem megyek semmire pedig próbàlok nagyon türelmes lenni hozzá , sajnos sokszor elszakadt a cérna és kiabáltak vele , így most próbàlok nagyon türelmes lenni de nagyon nehèz nem tudom mi a baj.Mindenen kiborul. Arra is gondoltam hogy fel kellene keresnünk egy gyerek pszichológust mert ez így nem normális, az óvodában egyébként nincs rá panasz visszahúzódó .
Kedves Kinga!
Ahhoz, hogy tanácsot tudjak adni, tudnom kéne, hogy milyen változásokon ment keresztül ami kiváltja ezt a viselkedést. Valaminek történnie kellet, amiért egyszer csak sírni kezdett.
üdvözlettel:
Zoller Mária
Kedves Mária!
A kisfiam egy hónap múlva 4 éves lesz. Nagyon "izgága" általában, mindent és azonnal akar, amit egyik pillanatban a fejébe vesz, annak rögtön meg is kell történnie szerinte. Ha nem így történik, akkor nagyon indulatos lesz. Sajnos én is hasonló jellemmel bírok, így néha ez fel sem tűnik nála.
Kétévesen adtam bölcsődébe, intézményt néhány hónap után váltottunk. 3,5 évesen lett ovis. Értelmes és humoros gyerek, sok dologban meglepően logikusan gondolkodik. Az ó vodából naponta érkezik rá panasz, minden nap verekszik, néha szó szerint boxolja társai arcát, van hogy állítólag előzmény nélkül és látszólag mindegy kit (fiú, lány, nevelő). Ő sem tudja megmondani miért. Egy-két órát játszik szépen, aztán valami kattanás és onnantól kifordul magából. Tudja és érti a szabályokat, de mintha nem értené, hogy rá is vonatkoznak. Az óvónénik szerint nagyon excentrikus, zavarja a foglalkozásokat, stb... Több pszichológus szerint nem benne van a hiba, hanem a nevelésében. Mit tegyek, hogy ne bántson másokat?
Kedves Viktória!
Ahogy a pszichológus is elmondta, a nevelésben van a hiba. Fel kell állítani a szabályokat és azokat következetesen betartani és betartatni vele. Addig, amíg Ön enged olyan dolgokat, amiket nem lenne szabad, addig nem lesz változás. Addig azt hiszi, hogy neki mindent lehet következmények nélkül. Először Önnek kell megváltozni a nevelés terén, utána fog a gyermek.
üdvözlettel:
Zoller Mária
Tisztelt Mária!
Gyermekemmel elég sok probléma van. 5 éves, ha valami nem tetszik neki vagy nemet mondunk dühöngeni kezd. Sőt ha olyan oda is üt. Próbáltam már nála mindent. Az óvódában is sokszor mondák h bánja a társait, ha valami nem tetszik neki.
Az előzménye ennek az, hogy az édesapjával külön menntünk kb. 3 éve. Most egy fél éve próbáljuk helyrehozni a dolgokat, először úgy hogy a gyermek nem tudott róla. Most már együtt is elmászkálunk meg a hétvégéket együtt töltjük, de szerintem ez az ingázás sem tesz neki jót.
Tavaly októberben kórházban volt a kisfiam magas lázzal majdnem 2 hétig ott elég jól "megkínozták" ilyen-olyan vizsgálatokkal de végül nem derült ki mi baja, aztán utana nem tudott lábra állni, kb.3 hetig mert annyira fájt a lába, később kiderült, hogy a csipőjénél gyulladás van. Így az óvodából 2,5 hóapig hiányzott utána sokáig sírt reggel nem akart oviba menni. Aztán februárban nekem volt egy 2 hetes műtétem és még sosem voltunk ennyi ideig távol egymástól.Majd most októberben a neki volt egy egynapos műtéte ami szerintem szintén megviselte.
Nem tudom, hogyan tudnék segíteni neki, mert látszik, hogy sok a feszültség benne.
Kérem segítsen, hogy tudok rajta segìteni.
Köszönettel, Anikó
Kedves Anikó!
Hagyjon időt mindannyiuknak. A változás elég sok és drasztikus volt az elmúlt időszakban Önök körül, ne csodálkozzunk, ha így viselkedik. Csak szeressék egymást és minden megoldódik! Hogy mikorra? kb: ugyan annyi idő kell a megoldódásra is, mint amennyit eddig válással, műtétekkel, betegségekkel töltöttek. Remélem hamarosan lenyugszanak Önök körül az energiák és beköszönt a nyugalom és a béke!
üdvözlettel: Zoller Mária
Kedves Mária,a kisfiam januárban lesz 6 éves.Nagycsoportos ovis,de az utóbbi időben nem akar oviba menni.Rágja a bőrt az ujjain.Kiderült a csoport társai piszálhák ezért ő oda csap.Az ovónéni meg bünteti és a többiek még ki is nevetik utána.Nagyon maga alatt van.Konkrétan pénteken itthon bosszantóan viselkedett mire meg jegyeztem,hogy ezentúl marad tovább az oviban mert nekem dolgozni kell és így nem bírok./Home office/Erre olyan ördöngösség tört ki amit még nem láttam tőle.A végén pszichológusnál kötöttünk ki mert nem mondta el mi a baj akárhogy kérleltem.A pszichológusok viszont elmondhatatlanul,hogy nagyon szomorú mert piszálják ő oda csap és mindig csak ő van megszüntetése.Utánna meg nevetnek rajta a többiek.Mi a tanácsa ,hogy tudok neki segíteni?Előre is köszönöm a segítségét.
Üdvözlettel Zólyomi Kinga
Kedves Kinga!
Mindenképpen azt javaslom, hogy beszéljen az óvó nénivel, tisztázzák a szituációt és beszéljék meg a stratégiát! Azt, hogy hogyan tovább! Csak önök tudnak ezen segíteni! Elsősorban az óvó néni tudná leállítani a piszkálódást, hiszen ő van a gyerekekkel. Ha jól sejtem, szeptemberben iskolába mennek, ott más lesz a helyzet!
üdvözlettel:
Zoller Mária
Jó napot kivánok.
Az én problémám az hogy a lassan 4 éves kislányom az ovodában hisztirohamokat kap ha nem ugy történnek dolgok ahogy ő szeretné.
Otthol sosem volt semmi ilyen vele.
Se üzletben se sehol nem szokott hisztizni csak az oviban.
Szeret járni az ovodába szereti az ovónöket is.
Kedves Zoltán!
Mit mond az óvó néni? Mi váltja ki gyermekénél ezt a viselkedést az óvodában? Mindenképpen beszéljék meg és szüntessék meg a kiváltó okot. Akkor a rossz reakció is megszűnik!
üdvözlettel:
Zoller Mária
Kedves Mária!
Van egy 3 éves kisfiam. 1 hónapja kezdtük el az ovit. Otthon szoktak lenni düh kitörései. Mindenkit ver, engem is! Van, hogy nem bírja abba hagyni. Bele nyomja a fejét az arcomba és vicsorít. Van mikor 5-10percig ezt csinálja. Hiába kérdezem, hogy mi a baj!? Nem válaszol rá! Nálunk otthon nyugodt a környezet, nem is értem mi lehet a baj vele. Sokszor megijedek, hogy mi válthatja ki belőle? A semmiből kezd el verekedni. Nincs ok! Játszunk, mondjuk puzzle-el és elkezdi szetverni a játékot. Ilyenkor szólok, hogy most ezt miért csinálod. Nincs válasz rá! Megölelni sem nagyon hagyja magát, ritkán csak! Kiszoktunk menni az udvarra, jatszik szépen. Félek, hogy az oviban is ezt fogja csinálni. Kérem segítsen, hogy mivel tudnám megoldani az ő feszültség levezetését? Annyira jó kisfiú volt. Nem érten a miértjét???? Nagyon el vagyok keseredve! Vigyem pszichológushoz? Alig beszél nekem!
Kedves Dia!
Nem kell pszichológus szerintem. Amikor így csinál, próbáljon továbbra is ugyan úgy viselkedni, mint eddig. Most haragszik a világra, hogy óvodába kell járnia. No, de majd abbahagyja. Ha látja, hogy Önt nem érdekli ez a viselkedés, nem rökönyödik meg rajta, nem foglalkozik vele, akkor abba fogja hagyni.
Türelem, üdv:
Zoller Mária
Kedves Mária!
Unokám 4 éves kisfiú. Mostanában sok panasz van rá az óvodában. Időnként verekszik, ráugrik a gyerekek hátára. Délután sokszor nem akar aludni és felbeszéli az aludni kívánó gyerekeket. Óvonéni ilyenkor kiállítja az ágya mellé. Néha magán kívül sír, nem tudja abbahagyni. Ilyenkor mondja, hogy szeretné abbahagyni az őrjongést, de nem tudja. Ma is előfordult ez az oviban alvás időben, és óvónéni átvitte egy másik csoportba, ahol nem aludtak a gyerekek. De nem lett jobb. Három hónapja született kistestvére, akit nagyon szeret. Szülei is szeretik, foglalkoznak vele. Nagyon aggódom miatta. Ön mit tud tanácsolni a probléma megoldására?
Kedves Nagymama!
Ne aggódjon! Kinövi! Olyan nincs, hogy nem tudom abbahagyni a sírást, pedig akarom! Ez egyértelműen a figyelem felkeltésre irányul. Akármennyire is szereti a testvérét, meg kell osztozni a szülein vele. Ez idő, mire megszokja. Semmi baja nem lesz senkinek. Hozzászoknak az új élethelyzethez és minden megoldódik.
Boldog Új Évet kívánok:
Zoller Mária 10 unokás nagymama 🙂
Jo napot az én fiacskám már 4 éves mult és aggódok érte, mióta az oviba vittem ithon mindig üt engem és próbáltam már vele minden féle képpen beszélni de nem halgat meg. Az óvodába minden eggyes reggel sír mikor viszem úgy kell kivegyék a nyakamból hogy el tudjak jönni. Vajon ez lehet az oka? Most kicsit szünetelünk az ovival de közben próbálom be beszélni neki hogy igen is jo az ovoda szép dolgok vannak ott. Mikor kérdem miert nem szereti az ovit azt mondj " azért"!
Kedves Gabriela!
A lehető legrosszabb, amit tehetett, hogy beszoktatási idő alatt, ezért szünetelteti az óvodát! Így elérte a gyermeke, amit akart a hisztivel! Nem is fog másként viselkedni. Kezdjenek el járni, nem baj, ha hisztizik, nem baj, ha úgy kell lefejteni a nyakából. Meg kell értenie, hogy napközben neki ott a helye, Önnek meg a munkában. Önnek kell erősnek és kitartónak lenni! Ha Önnek nem sikerül, akkor ne várjunk semmit. Ettől még nem fogja kevésbé szeretni, sőt, ha nagyobb lesz az Ön kitartása példaértékű lehet neki. Ha nincs kitartása Önnek, akkor a gyermek sem fogja becsülni.
Sok sikert kívánok:
Zoller Mária
Kedves Mária!
Óvodában dolgozom dajkaként, kislányom is ebbevaz óvodába jár, de nem ugyanabban a csoportban vagyunk. Most nyáron viszont olyan kevés gyermek jár óvodába, hogy egy összevont csoport működik, így Zsófival együtt vagyunk egész nap. Amíg év közben mindegyőnk a saját helyén volt, semmi probléma nem volt a magatartásával, most viszont verekszík, csúnyán beszél, folyton ott kell lennem mellette, különben földbe vágja magát, hisztizik, és velem is csúnyán beszél, agresszív. Nem tudom a munkámat végezni.
Kérem segítsen, hogyan tudnám jól kezelni ezt a helyzetet.
Köszönöm segítségét.
Kedves Csilla!
Remélem újra mindenki a helyére került és megoldódott az átmeneti időszak. Amennyiben jövő nyáron ugyan ez a probléma előjönne, próbálja meg kinevezni pótdajkának a gyermekét és adjon neki rengeteg feladatot! Vigyázzon a csendre, a tisztaságra, segítsen Önnek teríteni, ágyazni, mosogatni! Érezze, hogy fontos!
üdv:
Zoller Mária
Kedves Mária!
Egy 4 éves kisfiam van, és gondom van az agresszív viselkedése miatt. Szóval, itthol is agresszív, velünk szemben (szülők), van úgy hogy játszás közben meg meg pofoz, vagy csak úgy látszólag semmilyen okból hirtelen belerug valakibe. A mamát is, a tatát is megpofozta, szóval mondjuk neki hogy menjen adjon egy puszit és puszi után lehúz egy nagy pofont. Sajnos hogy a mama(anyósom) a legtöbbször agresszívan reagál reá mikor ezt teszi, ráordít, vagy még vissza is adja a pofont neki. A kutyákkal és a cicakkal is agresszívan viselkedik, mintha örömet okozna neki amikor húzza a kutyának a fülét és az vonyít, vagy ingerli egy bottal hogy morogjon reá, bele rúg sokszor. Már elmondtam neki milliószor hogy szeretjük az állatokat és szépen kell simogatni, simogatja egy kicsit aztán nagyon megszorítja, amíg már a kutya újból morrogni kezd és olyankor megint belerúg vagy megpofozza. Az óvodában is gondom volt vele, csak úgy semmi okból, meg meg rúgja a gyerekeket vagy amikor megerkezek utánna, szalad és megpofoz egy másik gyereket, egyszer mikor megérkeztem utánna, az óvóneni épp öltöztette és mivel nem tudott más gyerekhez menni, mikor meglátott, megpofozta az ovonenit. Itthol a családi kör mondhatom hogy normális, a férjemmel jól eggyezünk, csupán a gyerek nevelésén vannak vitáink, de ezt igyekezünk nem előtte tenni. Az a gond hogy nem sok időt szánunk egymásra és első két évében nem kapta meg a szükséges figyelemet a gyermek sem. És az első két évben, sokszor reagáltam én is durván reá, sőt már mikor járni kezdett és odanyúlt ahová elmondtam már neki sokszor hogy nem szabad, meg is vesszőztem. Én már lehagytam a durva reakciokról, próbálok minél többet szeretettel reagálni, viszont a férjem gyorsan idegeskedik és sokszor ordít rá amikor valamit tesz amit mondtunk neki hogy ne tegyen. Kérem segítségét, hogyan segithetem gyerekemet hogy lehagyjon erről az agresszivitasról?
Kedves Andrea!
Nos, mit mondjak? Egy biztos, hogy az nem normális, ha egy gyermek veri a felnőtteket! Ez azt jelenti, hogy nem tiszteli sem az időseket, sem a nagyszüleit, sem a nevelőit,még Önöket sem és a kis társait sem. Valahogy félremegy ez a nevelés. Gondoljon vissza mi történt volna, ha Ön vagy a párja ugyan ezt tette volna a szüleivel. No, ott lesz a megoldás!
üdvözlettel.
Zoller Mária
Kedves Maria!
A kisfiam 6éves,az ovódában nincsenek vele magatartási problémák,viszont itthon ha nem az van amit ő szeretne vagy csak hirtelen valami nem jó,pl.egy rajz amit készít épp, akkor az imádni való mosolygós kisfiam teljesen megváltozik.
Komoly,mérges fej,összeráncolt szemöldök,csúnya nézés,ordibál mindenfélét vegyesen, üt, vág,dobálózik.Ordibál,hogy
,, hagyjál békén''pedig csak állok nyugodtan,hozzá sem érek vagy,hogy
,,menjél innen'',de ha ki akarok menni,jön utánnam.
Én teljesen nyugodtan kezelem,de néha van amikor nem csak pár percig tart.Amikor tudom már át ölelem,mert csak úgy nyugszik meg,akkor pedig magát okolja mindenért,hogy jobb lenne ha nem is lennestb.Nem tudom,hogy ennél többet mit tehetnék,nem szeretném, hogy agresszív maradjon.
Kedves Szilvia!
Elnézést, hogy csak most írok.
Remélem már megoldódott a probléma, hiszen már iskolás lett a gyermeke.
Ki fogja nőni ezt a viselkedést!
üdvözlettel: Zoller Mária
Kedves Szilvia!
Meg kell értetni kisfiával, hogy előbb gondolkodunk, aztán cselekszünk. Amikor saját magát okolja, akkor találjanak ki egy "varázs szót" és beszéljék meg, hogy ha bármelyikük kimondja ezt a "varázs szót", akkor azonnal mosolyogni kell, vagy átölelni egymást. Eleinte sokat fogja a gyermek mondogatni, de aztán lecsökken. Viszont ön is néha mondja és következetesen tegyék azt, amit megbeszéltek. Addig ne tágítson! Így amikor hisztizni kezd, mondja ki ezt a "varázs szót" és tegyék, amit kell. A végén már hiszti előtt is eszébe fog jutni, hogy mi lesz ebből és el sem kezdi. Persze ennek időt és türelmet kell adni.
Jó "játszást" kívánok! 🙂
szeretettel: Zoller Mária
Kedves Mária!
Kisfiam 6,5eves. 7,5evesen fogja kezdeni az iskolát!
A mi óvodás éveinek sajnos mély sebeket ejtettek mind a kettőnkben.
Mikor elkezdtük az óvodát már szóltak az ovonenik, hogy nem veszi fel a kisfiam a kapcsolatot a többiekkel. Egyedül játszik, könyvet nezeget és elvonul a többiektől. Kértük, hogy adjanak neki időt. Családban, baráti körben az egyetlen gyermek. Az ovonenik hajthatatlan ok voltak és elküldtek minket, hogy vizsgaltassuk ki a kisfiam. Mindenhonnan azt kaptuk, hogy kora miatt nem lehet vizsgálni még. Egy helyről kaptunk egy részleges vizsgálati eredményt, miszerint figyelemhiányos, de lehetséges, hogy csak az új környezet miatt nem teljesítette az összes feladatot.
2-3honappal később az ovonenik már aggodalmukat fejezték ki, miszerint kisfiam bántja a többieket. A vizsgálatokat továbbra is szaporaztak de mi már végig jártunk mindent. Mivel nem tudtunk semmilyen eredményt felmutatni így elkezdődött a harc köztem és az óvoda között ami 3evig tartott. Időközben kiderült, hogy a kisfiam nem szereti az egyik ovonenit; kisfiamat is bántják a gyerekek. Nagyon sokat beszélgettem a kisfiammal, hogy ki lehet a gond. Mindig azt a választ kaptam amikor kissebb volt , hogy elvették tőle a játékot amivel játszott, vagy éppen neki tetszett a játék amivel valaki más játszott. Később már amikor nagyobb lett értelmesen tudtunk beszélgetni és mesélte, hogy N direkt bántotta a gyerekeket csak véletlen volt, vagy éppen olyat játszottak, hogy mind a ketten megsérültek, vagy őt bántották és ő csak visszaadta. Természetesen azt is elmesélte amikor ő volt a ludas és csak valaki piszkalodott vele és ő megcsapta. Sajnos én mindig fejét hajtottam az óvodának és tettem amit mondtak. 3ev kellett ahhoz, hogy idegileg kikeszuljek és ahhoz vezessen , hogy azt mondjam, hogy nem érdekel, hogy az óvoda mit mondd. Ekkor kezdtek jönni a felismerések és a szülőktől a visszajelzések és a másik csoportokból a visszajelzések a kisfiamrol. Kiderült , hogy az az ovoneni akit a kisfiam nem szeret sokat ordibal, megfogja a gyerekek nyakát hátulról, kopogtatnak a fejüket.
Ha 4utan mentünk a gyerekekért, a másik csoport ovonenije vigyázott a mi csoportunk gyerekeire is. Illetve nyári szünetben is 2hetig, reggeltől délutánig. Rálátása volt a mi csoportunk rá és miutan tudomást szereztek arról, hogy én 3eve harcolok az ovonenikkel, szóltak H nem megfelelően kezelik a kisfiam viselkedését. A kisfiamat a csoporttarsai közül sokan direkt piszkálják és a saját ovonenik nem tesznek semmit csak amikor a kisfiam odacsap nekik vagy megdugja őket, hogy hagyják abba. Természetesen olyankor a kisfiamat árulják be, hogy bántotta őket de a kisfiam nem mondja el, hogy valójában mi történt.
Sajnos úgy vettem észre, hogy ez a 3ev megtanította már most azt, hogy milyenek valójában az emberek. Nem tud már ő sem finoman birkózni amikor játszunk, soxir nézem ő és látom, hogy figyel és direkt komiszsagot tesz. Ha 3-4gyereknel több gyerek van a közelében látom H direkt piszkálják őket. Oda-oda szúr.
Viszont azt is látom rajta , hogy nagyon szeret a gyerekek között lenni és játszani. Minden nap atmenne valakihez vagy vadidegen gyerekeket "vinné haza" akiket a játszótéren, boltokban lát.
Úgy érzem, hogy az az út amire raleptunk 3eve már visszafordíthatatlan. Minden este és napközben is folyton magyarázott neki, hogy gyengéden, kedvesen banjon mindennel és mindenkivel. De már ő is azt élvezi ha piszkalhat valakit. Nem tudom mi tévő legyek. Szeretném 1ev múlva az iskolát úgy kezdeni, hogy ezeket a dolgokat a hátunk mögött tudhatjuk.
Köszönöm szépen ha tud nekem tanácsot adni!
Kedves Melinda!
Én úgy látom, hogy már annyi sérelem és probléma halmozódott fel ebben az óvodában, hogy én az óvodaváltást javasolnám. Mindenkinek jobb lenne. A gyermeknek is és Önnek is egy új környezet, új szabályok, új gyerekek, új lehetőségek.
Én ezt tenném!
üdvözlettel:
Zoller Mária
Kedves Mária!
Nekem van egy 4 és fél éves kisfiam és kortársaitól kicsit le van maradva illetve még nem beszél teljesen tisztán de a kérdésem az lenne, hogy miért lehet az hogy ha valami nem úgy történik ahogy ő szeretné vagy esetleg nem kap meg valamit amit szeretne akkor van egy dühkitörése és nekem jön megüt kiabál és ha ellenkezek vagy kicsit eréjesebben rászólok hogy fejezze be a hisztit akkor még rosszabb sajnos van hogy odáig fajul a dolog hogy szándékosan bepisil! Az óvodában is csinál olyat, hogy elveszi a gyerekektől a játékot szándékosan de nem azért mert játszani szeretne vele csak úgy meg állítólag van hogy megfolytogatja és megüti a gyerekeket! Rendes családi körülmények között van nevelve és nagyon tanácstalan vagyok hogy mit kellene csinálnom hogy ez az agresszív viselkedés megszünjön ! Nagyon szereti ha olvasok neki minden este meseolvasás után alszik el!
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Edina!
A baj ott kezdődik, hogy egyáltalán eszébe jut egy gyermeknek, hogy a szüleinek neki menjen és tettleg megüsse. Akármennyire is szépen nevelik, valamikor biztosan elveszett a következetesség és ezért nem alakult ki benne a szülő iránti tisztelet. Végig kellene gondolni, hogy ez hol romlott el és onnan folytatni. Az is nagyon fontos, hogy a család többi tagja egyfélét gondoljon, mert a mai gyerekek képesek minden kis alkalmat megragadni, hogy kibújjanak a kontroll alól. Amint írja az óvodában is történnek düh kitörések. Beszéljen az óvó nénivel, ő mit lát, mit tanácsol? Lát-e olyan problémát, hogy szakemberhez kellene fordulni, vagy szimplán a nevelésen kell változtatni.
Remélem tudtam segíteni, üdvözlettel:
Zoller Mária
Kedves Mária,
igaz mi Németországban élünk, de a probléma adott. Az 5,5 éves fiam néha kezelhetetlen az óvodában. Sokat sikítozik, bántja néha a gyerekeket és egy óvónőt is megütötte már. Ez a második óvoda ahova jár, a viselkedése miatt most egy távolabbi kis létszámú csoportú óvodába jár. Az első pár hét nagyon szépen ment, majd itt is elkezdődtek a gondok, ez a viselkedés eltart pár napig majd ismét áldott jó gyermek. Voltunk gyerekpszihologusnál, ő úgy látja nincs gond bar az előző óvodában autizmusra gyanakodtak. Elkezdtük a kivizsgálást, eddig semmi eredmény. Kérem adjon tanácsot, amit lehet mindent kipróbáltam már azt hiszem. Próbáltam szépen megértően, de az én türelmem is véges, sajnos mostanában sokat veszekszem emiatt vele. Boldog családban élünk, a kislanyommal minden rendben és a férjemmel is jó a kapcsolatunk. Egyébként itthon általában kenyérre lehet kenni, fogalmam sincs mi történik vele közösségben. Köszönöm szépen a válaszát
Kedves Krisztina!
Gyermeke a közösségben keresi a helyét! Valószínűleg egy karakán, meghatározó jellemiséggel rendelkezik és amennyiben hasonlóra talál a közösségben, elkezdi kivívni a helyét! Amennyiben a vizsgálatok során semmilyen elváltozást nem tapasztalnak, csak a következetes nevelés az, ami hatásos lehet. Ha ordít ordítson, senkit nem érdekel! Majd, ha normális hangnemben kéri amit szeretne természetesen teljesíthető, ha nem irreális a kérés. Veri magát a földhöz? Verje! Ott kell hagyni és majd, ha tud normálisan beszélni, akkor szóljon. Nem szabad kétségbe esni, és főleg nem szabad teljesíteni a kihisztizett vágyakat! A gyermekek szeretettel feszítik a húrt a végletekig, de mi felnőttek azért vagyunk mellettük, hogy ezt kordában tudjuk tartani.
Remélem tudtam segíteni!
üdvözlettel: Zoller Mária
Köszönöm szépen a válaszát. Itthon egyáltalán nem így viselkedik és úgy gondolom elég könnyen boldogulok vele. Ez csak az óvodában jellemző rá. Nem azért kiabál mert akar valamit csak mert szerintem simán unatkozik (az óvónők is megerősítették hogy nem szívesen játszik már mert unja) a némete még közel sem tökéletes szerintem zavarja hogy nem tud olyan dolgoktól beszélgetni a társaival amiről szeretne. Valószínűleg a társai amúgy sem lennének rá vevőt. Egyedüli félelmem, hogy mivel augusztusban kezdenie kell az iskolát (még 6 sem lesz) ezt ott folytatni fogja ha unatkozik. Na akkor igazán nem tudom mit tehetek majd az ügy érdekében.
Tisztelettel: Krisztina
Kedves Krisztina. Mi is hasonló helyzetben vagyunk, a megoldást keressük mi is. Sonderpädagogische Hilfe-t próbáltátok már? Nekünk most ezt ajánlották az oviban. Gyerekorvos az U9 nem talált semmit, az ovodában viszont az utóbbi időben nekünk is sok gondunk van. Csaba
Mária Kedves!
Kicsi fiú unokám 5 éves, egyke.Második éve óvodába jár. Szereti a közösséget. Vannak játszópajtások, bár néha a nevek változnak. Magától nem sokat mesél a nap történéseiről, de játék közben, keresztkérdésekkel néha kiderül valami a napi óvodai történésekről. Az óvónők nem panaszkodnak a gyerekre. Valószínű, hogy a csoportban nem csinálja azt amit otthon: hirtelen dühbe gurul, ha valami nem úgy alakul ahogy szeretné, s akkor csapkod, rugdossa az anyját. Valamelyik nap az óvodából jöttek volna haza, ami az unokámnak nem tetszett, s dühösen azt mondta az anyjának hogy most nagyon haragszom rád. A folyosón a szülőknél megállt a levegő. Tudom nem számít, hogy ki mit gondol, de az anyuka értetlenül állt a helyzet előtt. Türelmes szülők /voltak/, tettlegességet nem alkalmaznak, szépen élnek, az apa is kiveszi a részét a gyereknevelésből. A pandémia és a kis lakás az otthonról dolgozás azért megviselte a családot, de azt mondom, hogy jól nevelik a fiukat. Büntetés van, következetesség. Szeretet, ölelés, túrák, beszélgetések, szerepjátékok stb. Magukat hibáztatják, hogy valamit elrontottak. Mi tévők legyenek, hogy ez a viselkedés enyhüljön, vagy megelőzhető legyen? Már nekem sincs ötletem, ezért fordulok Önhöz.
Köszönöm ha válaszol.
Kedves Katalin!
A "baj" nem olyan nagy, mint ahogy gondoljuk! Legalább is ne emeljük magasra, mert az nem vezet sehová. Amennyiben következetesen, szeretetben nevelik az unokáját a szülők, nincs tenni való. Azt mondja mások előtt, hogy "haragszom rád anya?" A válaszunk legyen ennyi: Nem baj, inkább haragudj, mint helytelenül viselkedj, mert az nálunk nem divat! Ezzel rendbe és a helyére is tettük a témát. Ezzel nem tud mit kezdeni és a "fültanúk" számára is jó ötlet adott helyzetben. Azt kell megtanulni a szülőknek, hogy hogyan reagáljanak csípőből helyesen.
Remélem tudtam segíteni!
Minden jót kívánok: Zoller Mária
Üdvözlöm
3.5 éves fiamnál pár hete kezdődtek a problémák. Szeptemberben kezdtük az ovit. Mint sokan mások, heti váltásban volt oviban és itthon,betegségek miatt. Elkezdett kiabálni, és az óvónők állítás szerint olyan dolgokat csinál, hogy nem is ismerek rá. Elvileg nem ül le meseolvasás alatt, zavarja a többieket. Soha nem érdekelték a mesekönyvek. Agresszív a viselkedése, a felnőtteket könnyebben elfogadja. Itthon nem agresszív, persze hogy a felnőtt emberekkel jobban kijön, itthon 2 nagy tesó várja(14, 20 évesek)
Minden nap elmondja, hogy kiabálnak az óvónénik. 1.5 éves volt, amikor elhagyta a cumit magától. Most újra kéri. Én csak egy fodrász vagyok, de szerintem szorong a gyerekem, és dühös vagyok emiatt. Komplex pszichológiai vizsgálatra küldenék. Viszont én igen csak lustaságot látok felfedezni.
Mert amíg egy olvas a többi gyereknek, és ha már ismerik az igén, eiket, foglalja már le addig a másik kettő.
Köszönöm.
Kedves Edina!
Minden kisgyermeknek más és más az óvodai beszoktatás. Mindenki másként éli meg. Amit leír, abból az látszik, hogy az Ön gyermeke lába alól kicsúszott a talaj és nem tudja mit tegyen, hogy viselkedjen. Azt ajánlanám, hogy az óvó nénivel közösen fogjanak össze, találjanak ki valami közös megoldást és amit megbeszélnek, azt mindketten tartsák be. Ha széthúznak, nem fog sikerülni.
Sok sikert kívánok!
Tisztelt Mária!
3 gyermeket nevelek egy 7,egy5 és 1 évest..
Az 5 éves kisfiammal nagy problémám van magatartásilag de csak itthol az óvódába azt mondják hogy nagyon jó gyerek,de itthol teljesen aggresszív.Bántja a testvéreit ,nekünk támad a kistestvérét is ugyan úgy..Sír,hisztizik,ordibál..Minden apró dolog miatt ami ép neki nem tetszik nagyon tud hisztizni.Amikir támad a testvéreire vagy épp nekünk látszik rajta a düh,az aggresszivitás.A férjemmel minden rendben van jó a házasságunk sose veszekedünk a gyerekeinkért odáig vagyunk nem tudom mi lehet vele a próbléma mi lehet az oka hogy itthol igy viselkedik...Amikor nem járt óvódába semmi baj nem volt vele azóta ilyen amióta ovis és egyre rosszabb...Nem halgat a szóra ha szépen kérem ugyse ha büntettem ugy se ha kap a fenekére vagy kezére az se hat rá....nem tudom mi tévő legyek már vele..mindenki azt mondja hogy elvan kényeztettve meg hogy egyszerűen rossz de én nem így érzem ezt!!
Kedves Brigitta!
Ahogy látom, a középső gyermekkel van a gond. Ez sok családban előfordul, mert akármennyire is igyekszik az ember a középső gyermekre jut a legkevesebb idő. A nagyra büszkék vagyunk, mert olyan ügyes, a kicsi meg olyan cuki. A középsők mindig féltékenyebbek a testvéreikre.Ráadásul az óvodában minta gyerek, mert ezt várják el tőle. Azt ajánlom, hogy időnként rendszeresen csináljanak vele is és a többiekkel is olyan fél napot, amikor csak vele vannak. Kettesben! Mondjuk elmennek egyet sétálni, de csak a fia és ön, vagy csak a fia és a férje. Persze ilyenkor csak rá koncentráljanak, beszélgessenek kettesben, nevessenek sokat, élvezzék az együtt létet. Beszéljék meg, mi újság az oviban, mit játszott a barátjával stb. Erre nagy szüksége van minden gyermeknek, aki elmúlt 3-4 éves! Próbálják meg!
Sok sikert kívánok: Zoller Mária
Üdvözlöm
5.5 éves kisfiam olyan agresszív ha nemet mondunk neki,hogy megtámad engem . Nagyon erősen belém rúg és üt és próbálja megszerezni amit akar . Pl a telefonom amire kiszabtam egy mese nézés határidőt .Követelődzik és néha nem enged,hogy elmenjek és hisztizik . Nem szoktam eljárni csak ha szabadságon vagyok vagy nagyon ritkán . Az apuka elszokott menni . Nem olyan jó a hazásságunk és sokat mondtam h akkor költözzön el ha nem tetszik .Ha ideges a gyerek az apjára akkor sajnos ő is ezt mondja h menjél el. Nem verem a gyereket de volt ra példa h a fenekére csaptam vagy kapott egy kisebb pofont . Sokszor már káromkodik és tiszteletlenül beszél főként velem . Olvastam már könyveket hogy mit tegyek akkor ha rámtámad és nem tudom leállítani csak mondjuk azzal hogy azt mondom hogy telefonálók a rendőr bácsinak .ilyenkor abba hagyja és bocsánatot kér. Volt hogy magára hagytam h le nyugodjon ,volt hogy csak ellen álltam és védekeztem, nem bantottam. Nem tudom kezelni nagyon nehéz vele. A családban nem beszélünk csúnyán és nincs családon belüli erőszak legalábbis nem tettleges. És a kisfiam sincs megverve .Úgy érzem hogy nem tudja kezelni a dühét és talán fél valamitől.Hiába mondom neki hogy rám számíthat és itt vagyok neki és h ha nagyon mérges olyan nagyon püffölje a párnát vagy vegyen mély levegőt ,ilyenkor kikell magából és nagyon agresszív .Mit tegyek ? Előre köszönöm! egy nagyon kétségbe esett anyuka aki attól fel h bűnöző lesz a fia ha felnő és veri majd a nőket 🙁 én a legjobbat szeretném neki és megkapja a szeretetet…olvasok neki ..tanulunk együtt ..stb
Kedves Mária!
Ahogy olvasom a levelét, elég "gázos" a helyzet! A legnagyobb bajnak én azt látom, hogy Ön sincs a saját útján. Sem anyaként, sem nőként nincs megbecsülve, ezért a fia sem becsüli. Önnek nem az a feladata, hogy "rabszolgája" legyen a gyermekének, hanem az, hogy megtanítsa neki, mi helyes, mi nem. Döntse el, hogy milyen játékszabályokat szeretne otthon lefektetni és azt viszont minden körülmények között be kell tartani! pl: az Ön telefonja nem játék! Azon sem mesét, sem semmit ne csináljon a gyermek, mert így nem fogja megtanulni, hogy nem nyúlunk ahhoz, ami a másé. A párkapcsolatát rendezze le. Vagy így, vagy úgy, de ez a köztes kapcsolat nem stabil a gyermek számára! Gyermeke nem ütheti meg Önt, ezt határozottan utasítsa el, ha nem érti meg a fia, büntesse meg egy olyan dologgal, ami fontos a számára. A rendőrséggel semmiképpen se riogassa, mert ha félelmet kelt benne irányukba, olyankor sem fog segítséget kérni tőlük, amikor szükséges lenne. Vigye sportolni, Valamilyen küzdő sportot ajánlanék, ahol megtanulja, hogyan kell uralkodnia magán.
Sok sikert kívánok: Zoller Mária
Jó napot kívánok!Az 5 éves Kisfiamat átvittem 2 év után egy másik óvodába,annak reményében,hogyha itt már lesznek vele egyidősek,akkor közösen eljátszanak, aztán így mennek jövőre elsőbe.1-2 hét után itt is azt hallom tőle,h nem szereti a gyerekeket,és hadonász feléjük, esetleg meg is üti őket. Ha tőlem nem hallja,h másokra rosszat mondanék,az apja viszont ellenem is neveli,aki nem is él velünk,manipulálja őt,mit tudok tenni az állandó beszélgetés mellett?Heti 3x ő megy érte az óvodába,és 2,5-2,5 órát vannak együtt,annak ellenére,h a bíróság nem hiszi nekem,h nincs rá jó hatással...
Kedves Zsóka!
Azok a gyerekek, akiknek a szülei a válás során nem tudnak egymással kommunikálni, csak szidja egyik fél a másikat, sajnos rosszabbul vészelik át ezt az időszakot. Nem értik, hogy az anyukája és az apukája, akiket nagyon szeret, miért bántják egymást? Ez lenne a példa? Egy ideig nem tették, aztán egyszer csak egymásnak esnek. Nos gyermeke pontosan ugyan ezt teszi. Hiába viszi egyik óvodából a másikba, mindenhol ez lesz a jelenség. Először "ismerkedik", majd támad. Hiába próbálja szép szóval kérlelni, amíg Önök között nem szűnik meg a probléma, addig sajnos ez a példa lebeg a gyermek előtt! A rossz hír ebben még az is, hogyha gyermeke felnő, ő is követni fogja a párkapcsolataiban ezt a példát. Én azt tenném, hogy vennék egy nagy levegőt és kettesben leülnék a gyermeke apjával és erre felhívnám a figyelmét.
Remélem sikerrel jár!
üdvözlettel: Zoller Mária
Üdv.!
2.5 eves lesz a kisfiam. Mostanaban kezdodott nala a dobalkozas,harapdalas,utogetes,rugdoskodas,hiszti.Ledobja magat a foldre,nem akarja felvenni a zoknit...
Ugy latom,hogy feszegeti a hatarait. Tudja,hogy rosszat csinal es megis csinalja!
En mit tehetnek,hogy ezek altal az osszeveszeseket elkeruljuk?
Koszonettel.
Kedves Nóra!
Nem kell mindig elkerülni a gyermekkel a konfliktust. Nem az a jó szülő, aki "elmenekül" a megoldások elől, hanem az, aki szeretettel határokat tud szabni gyermekének. Bizony mi felnőttek sokszor azt hisszük, hogy nem fog szeretni minket a gyermekünk, ha rászólunk, ha fegyelmezzük, ha neveljük. De! igenis szeretni fog! Sőt! Hosszútávon ez a jó megoldás! A gyerekek feszegetik a határokat és nagy örömmel vissza is élnek a helyzetekkel. Ne féljen következetesen betartani az Ön által előírt szabályokat! No és azt se felejtsük el, hogy az Ön gyermeke éppen a dac korszakát éli. A receptem: sok-sok ölelés, beszélgetés, következetes nevelés.
Minden jót kívánok a családjuknak:
Zoller Mária
Jo napot.
Hajnalka Melinda vagyok van egy 5 éves múlt nagy fiam.
Elég agresszív,durva s felesel s párszor az oviban is megnyilvanult agreszivkent a kortarsai között s néha ha őt megutik véletlenül ő vissza ut.
Kisebb korban jora tanitottam.
A férjem is Elég durva lehet tőle örökölte s régebben harapott csak engem vagy anyukámat s akkor a szájára ütöttem s mondtam nem jó hagya abba a harapást.
Most már nem harap Elég durva velem megut mikor nem azt mondom neki amit halkani akar.
Akkor kezd rosszabb lenni s durva lenni.
Fiam mikor rossz s megut engem én vissza ütök vagy az arcára ő durva s visszaút.
Férjem pedig védi.Mondtam neki elégszer neki elrontja a gyereket mikor rossz meg kell buntetni.
Rég én voltam a jó Férjem a rossz s én vettem meg.
Mit tehetnék sokat sírok fiam miatt ahelyett,hogy engem vedne ellene van.
Nem bírok/m már ki vagyok merülve pefig mindig játszottam a fiammal amit akart megvettem persze nem mindent voltak kompromisszumokat.
Köszönöm.Szép napot.
Kedves Melinda!
Sajnálom, hogy a párjával nem tudják egy húron pendülve nevelni kisfiát. Bizony ez az egyik legnagyobb hiba, ha a szülők a nevelésben nem értenek egyet. Én az Ön helyében látszólag "hátrébb húzódnék" ebben a háromszögben és nem konfrontálódnék. Hagynám, hogy a férje "amit megfőzött, egye is meg!' Azt viszont határozottan visszautasítanám, hogy egy 6 éves gyermek megüsse, megrúgja Önt! Próbálja meg ezeket a konfliktusokat elkerülni. A férje pár hónap alatt rá fog jönni, hogy a nevelése kudarcba fulladt és ekkor a gyermeke "vissza fog térni Önhöz", viszont ekkor már Ön diktálja a feltételeket!
Sok sikert kívánok!
Szeretettel: Zoller Mária
Kedves Mária? Kislányunk, 27 hónapos magán bolcsibe jár és ezt a levelet kaptuk a dadustól, ami sajnos igaz mit tehetnénk? Köszönettel Kapitány Attila. Szia! Bocs hogy a kommunikációnk ilyen formára korlátozódik, de te is tapasztaltad már, hogy délután kissé káoszos a hazamenetel, nem nagyon lehet beszélgetni Beszélnünk kellene egy a Dorcsival kapcsolatos problémáról amihez kérem a segítségedet hogy közösen megoldást tudjunk találni arra , hogy a Dorcsi, ne karmolja és szorongassa a társait. (Ha otthon előfordul hasonló helyze ti hogyan kezelitek?) Fontos hogy összhang legyen az otthoni és a bölcsődei nevelési elvekben. Többször azt látjuk hogy ok nélkül teszi ezt. Először a szorításoknál arra gondoltunk, hogy talán szeretetből teszi, de erre többször rácáfolt akkor amikor ölelgetni simogatja a többieketúgyhogy szerintem érti, hogy a bántással fájdalmat okoz. Arról már többször beszéltünk,hogy nehezen fogadja el ha valami nem úgy történik,ahogy elképzeli, ami nem túl nagy baj,hiszen pont abban a korban vannak amikor egy kicsit már kezdik feszegetni a határokat .Csak azt szeretném ha ezek a karmolások csípések elmaradnának. Ma amikor öltözésnél megkérdeztük a Dorcsit hogy miért bántotta az Alinát azt mondta mert ide ült. Mivel kicsi az öltöző és valóban zsúfolt is ha kint vagyunk 7en, és lehet hogy a combok és a vállak is összeérnek, azért nem kellene hogy ez gondot okozzon. Bálintot is megkarmolta ma. A hintán vesztek össze délelött,takarásban voltak Andi csak azt látta hogy a Bálint üt a Dorcsi felé. A Bálintot rögtön el is hozta onnan és amikor legugolt hozzá akkor látta a nyakán a karmolást ♀️ Sajnos Dorcsi is átélte az Enzó harapását. De mostanra teljesen megszünt az Enzónál ez, már nem bánt senkit. Teljesen biztos vagyok abban hogy a Dorcsi is el fogja hagyni ezt,csak meg kell találnunk közösen a megoldást .
Kedves Attila!
Először is elnézést, hogy csak most válaszolok! Remélem már meg is oldódott a probléma, ha pedig nem, akkor nekem a következő a véleményem:
Bölcsődében a gyerekek még egyedül szeretnek játszani és mindig az kell nekik, ami a másiknál van. Ezért képesek bármire. A szolidabb gyermekek csendesen odébb mennek, a "vehemensebbek" harcolnak. Ebben a korban dől el, hogy ki lesz "vezető" egy csapatban és ki lesz "követő". Az Ön gyermeke a "vezető" kategóriába tartozik. Persze kellemetlen és illetlen karmolni, harapni, csípni azért, hogy elérjük a célunkat. én behelyettesíteném ezeket a tetteket. pl: a karmolás helyett megbeszélném vele, hogy dobbantson egyet a lábával és közben határozottan mondja, hogy kérem! A harapás helyett tanítsa meg neki, hogy hajoljon közel és úgy mondja határozottan, hogy kérem! A csípés helyett pedig tapsoljon egyet és úgy mondja határozottan, hogy kérem! Ez több szempontból is jó lehet. Egyrészt nő az önbizalma, másrészt pedig leszokik arról, hogy bántsa társait. Harmadrészt pedig egy ilyen kisgyermektől nagyon aranyos, ha így tesz.
És ez a bölcsiben, oviban is kivitelezhető.
Minden jót kívánok Önöknek!
Zoller Mária
Üdvözlöm!
Kisfiam 4 éves és folyamatosan olyan panaszokat kapok róla az óvodából hogy,el vesz dolgokat társaitól ,ovónőktöl ,az óvoda területéről .Majd el rejti azokat és nagy nehezen el mondja meg mutatja helyüket. Sajnos a miértjére nem jöttünk még rá hisz itthon nem csinál ilyet.ha meg is kérdezzük hogy miért nem tud rá választ adni. Ez mitől lehet ? Mi okozhatja?
Illetve nagy benne a birtoklási vágy ha épp játszik valamivel, és el akarják venni tőle agresszívan áll társaikhoz vagy ő vesz el mástól valamit .Ilyenkor csíp,harap,karmol hogy lehetne mindezt orvosolni mert minden nap el mondom neki és megértettem vele ,és mondja is hogy érti és nem csinál ilyet,de pár nám múlva újra.Az óvodát nem szereti ,annyit mond sok az ovónéni és rosszak ,kérdeztem hogy akkor rosszak mikor te is rosszat csinálsz ?! A válasz igen .El magyarázzom neki még érti el is ismétli neki hogy miért van ez . De mintha nem változna semmi . Válaszát előre is köszönöm
Kedves Szilvia!
Elnézést kérek, hogy csak most válaszolok!
Ön nagyon nehéz helyzetben van, mert a pedagógusok azt kérik Öntől, hogy otthonról nevelje az óvodában lévő gyermekét! Nekem az a véleményem, hogy ami az oviban történik, azt ott kell lerendezni, ami otthon történik azt pedig otthon. Tehát! Ha gyermeke otthon elcsen" valamit, akkor beszéljék meg. Ha verekszik, akkor az otthoni nevelési elvek szerint büntessék meg, értessék meg vele, hogy ilyet nem lehet csinálni sem itthon, sem máshol! Viszont, ha az óvodában történik hasonló, akkor a pedagógusoknak kellene megbeszélni a gyermekkel ott és azonnal.
Tisztelettel: Zoller Mária
Kedves Mària!
Van egy 3 èves kisfiam, aki szeptemberben (2020) kezdte az ôvodàt. Elôtte bölcsôdès volt, ès ott kialakult egy nagyon jô kis baratasàg egy nàla fèl èvvel fiatalabb kisfiûval. Fiaink nagyon sokat jàtszottak együtt a bölcsiben ès ûn. Cinkosok is voltak aprôbb csînyekben. Mielôtt elkezdtük volna az ôvodàt mi màr akkor is összejàrtunk a baràt kisfiû csaladjàval ès szerettük ha együtt jàtszanak a gyerekek, de ezek az együttlètek egyre kellemetlenebbek lettek. Gyerekünk ugyanis elkezdte bànani kisebb baratjàt, îrigykedik ,elveszi a jatekat, cserebe nem adja az övèt oda. Lefejeli , fogàt összeszorîtva. Nagyon sajnàljuk, mert a ket csalàd èrtèkrendje hasonlô. Rèm kellemetlen, hiszen egy idô utàn megertem ha nem akarnak majd velünk talalkozni. Az ôvodàn kîvül vàltozàs nincs. Szeretetteljes a lègkör , sokat foglalkozunk vele. Elsô gyermek ès unoka . Ezeket a helyzeteketmegfigyelve azt lattam többnyire a birtoklassal van kapcsolatban a hargja. Ilyen esetekben nekunk egyaltalan nem fogad szôt , sôt engem meg szokott ütni. Vagy fejjel nekem szalad. Tovabba azt is megfigyeltem, hogy a masik kisfiû anyukàjànak folyton hîzelgett, màr màr ki akarta tûrni a masik kisfiût anyukaja karjaibôl. Kisfiam szopik mèg es bar van sajat àgya nem alszik benne sokadszori àtszoktatàsra sem. Nekem terhes màr, szeretnèk jôt aludni, ès szeretnèm levàlasztani, de egyszerûen lehetetlen. Leginkàbb az bànt bennünket hogy nem tudjuk agressziôja mögötti frusztràciôja okàt. Remèlem mèg èrkezik vàlasz. Köszönöm elôre is tanàcsàt. Üdvözlettel: Èva
Kedves Éva!
Bocsánatot kérek, hogy csak most válaszolok Önnek! Remélem azóta már nem szopik a kisfia! A szoptatást 1, másfél éves korban "illik" befejezni! Ugyanis utána már semmi értelme, a tej nem tápláló, már csak azért szoptat, mert nem tud leválni a gyermekéről. De remélem ez már megoldódott! A többi viselkedés is ettől van! Amíg Önt birtokolhatja, addig mást is fog! Foggal, körömmel, bármilyen eszközzel. Az is megengedhetetlen, hogy gyermeke megüsse Önt! Kérje párja segítségét, fogjanak össze és ne engedjék, hogy ez tovább burjánzon! Az édesapa védje meg Önt a gyermekük előtt! Ne féljenek attól, hogy amelyikük határozottabb azt nem fogja szeretni!
Sok sikert kívánok:
Zoller Mária
Kedves Zoller Mária,
Kérem, sürgősen frissítse ismereteit a szoptatás témájában!
Mértéktelenül káros, hogy egy nyilvános fórumon hamis, a Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásával és a tudomány általi konszenzussal szembe menő tanácsot ad, ráadásul az édesanya helyes cselekvése ellenében.
A WHO a szoptatást LEGALÁBB a gyermek 2 ÉVES koráig ajánlja, de ideálisan addig ameddig a gyerek maga abba nem hagyja.
Tévhit az is, hogy az anyatej "ilyenkor már nem tápláló".
Az anyatej összetétele folyamatosan alkalmazkodik a gyermek korához és igényeihez, valamint felbecsülhetetlen értékű az immunrendszer kialakításában, és támogatásában, ami főleg közösségbe kerülve, főleg coronavírus súlytotta időkben fantasztikus előny.
Üdvözlöm!
Kisfiunk hamarosan 4 éves lesz. 3 éves korától jár állami óvodába. Soha nem szeretett társaságba járni, meg sem lepődtünk, hogy utálja az ovit. Elviseli, nem sír, nem ellenkezik, de nem szereti. 28 fős csoportjuk van, ahol persze mindig sok a hiányzó. 2 óvónő, egy ped. asszisztens és egy dajka van velük. Van 2-3 problémás gyerek, de alapvetően nem rossz a csapat összetétele. A gyerekkel soha semmi baj nincs, nem bánt senkit, maximálisan illemtudó és betartja a rendet. Inkább őt bántják időnként, de nem gyakori ez sem. Viszont az óvoda után itthon elszabadul a pokol. Ebéd után hazahozzuk, és egész délután treníroz bennünket. Kiabál, fenyegetőzik, rendre utasít, sokszor annyira felzaklatja ebben magát, hogy sír is. Próbáljuk békíteni, nyugtatni, hogy nem az óvodában van, itt nem kell azokat a szabályokat követni, amiket az óvodában. De semmi nem segít. Már teljesen kétségbe vagyunk esve miatta. Ma is épp a fenyőfát vásároltuk a nagypapájával, és elkezdett ordibálni, hogy ne nyúljon a papa a fához, csak a szemével nézheti. Próbáltuk szépen elmagyarázni neki, hogy muszáj körbe nézni a fát, mert most választjuk ki, és ahhoz meg kell fogni, de olyannyira feldühödött, hogy nekiment a papájának és elkezdte ütni, közben ordított, hogy most már rádvágok, kizárlak a mosdóba. Persze erélyesen leállítottuk, de már mindenki minket nézett. Tudjuk, hogy mindez az óvodából jön, de ahol lakunk nincs másik óvoda, nem tudunk váltani. Már beszéltünk az óvónőkkel, de ők azt mondják, hogy őt soha nem kell fegyelmezni, mert álom gyerek, de vannak, akik nem hallgatnak a szép szóra. Ezt is megértjük, de akkor is aggasztónak tartjuk, hogy semmi mást nem hoz haza az óvodából, csak a dühös kiabálást, veszekedést. Köszönettel veszem, ha tanácsot tud adni problémánkra.
Üdvözlettel: Őrsy Anett
Kedves Anett!
Bocsánat, hogy csak most írok Önnek!
Remélem már oldódott a helyzet! Kisfia az óvodában elfolytja az agresszióját és ezért otthon adja ki. Elvégre valahol ki kell! Helyesen tette és teszi a mai napig is, ha határozottan elutasítja a verekedést és a cirkuszt! Ne törődjön azzal ,hogyha "mindenki" Önt nézi miközben rendre utasítja kisfiát! Ők nem lesznek ott máskor, Önnek viszont cselekednie kell!
Minden jót kívánok Önöknek: Zoller Mária
Agresszív gyerek
Agresszió
Udvozlom!kisfiam most kezdi az ovodat.elegge tartok tole hogyan fog viselkedni.leginkabb irigysegbol adodoan alakulnak ki nala hisztik,melyek agresszioba torkollanak leginkabb en felem.ilyenkor ram ut,megcsip,megmar.egyebkemt egy rettenetesen okos ertelmes kisfiu.miutan lenyugodott bocsanatot kér.amikor igy kifakad egyszeruen nem tudom hogxan kezeljem a helyzetet.a figyelemeltereles nem igazan valik be.ha a kezet lefogom akkor rugdos vagy harap.hiaba mondom neki szepen hogy nyugodjon meg es keressunk pl masik jatekot csak a sajatjat fujja.mit tehetnek ilyenkor?koszonom a valaszat.
Kedves Mária!
Kisfiam 4èves lesz, tavaly szeptemberben kezdte az ovit. Hozzá tartozik, hogy előtte júniusban született kistesója, gondolkodtunk is nem lesz-e sok a változás, de nem javasolták, hogy később kezdje a beszokast. Az öcsit nagyon szereti, soha nem bántja, inkább több esetben védte még akkor is, mikor csak a babakocsiba pillantott valaki. Az oviba viszont már az első hetekben panasz volt rá, hogy hirtelen és durva a társaival, váratlanul ellöki vagy megüti őket, a homokozóban rájuk borìtja a homokot a vödörből. Az óvónők szerint mégis sok volt együtt a változás. Ahogy telt az idő javult a helyzet, januárban már nem volt durváskodás, viszont folyamatosan beteg volt, márciusban kivettèk a manduláját, kimaradt 2ès fèl hónap az oviból és most mióta jár ugyanott tartunk, az óvónő minden nap panaszkodik. Én már tiszta rosszul vagyok, ha menni kell az oviba, hogy megint mit fogok hallgatni. Ha van is panasz, nem szidjuk le, beszèlgetünk vele. Mesèt nem nagyon nèz, nem tabletezik, itthon jól megvagyunk apával is és a tesó születèsètől kezdve figyelünk rá, hogy játszunk vele külön, elvittük tesó nèlkül bábszìnházba, vannak ilyen programjaink. Itthon jó gyerek, bár az ovikezdès óta többet hisztizik, nyafog, kevèsbè hallgat ránk, egyébként nagyon okos, korához képest nagyon értelmes kisfiú, amit az óvónők is mindig dìcsèrnek. Hogyan tudnánk ezen a durvaságon változtatni, javìtani? Nemrég karateedzèsre kezdtünk járni vele hátha az is segít neki egy kis önfegyelmet tanulni! Válaszát nagyon köszönöm!
Szeretném a választ elolvasni
Kedves Maria!
Van egy lassan 4 eves Kisfiunk akit az Apukajaval kozosen szepen probalunk nevelni. Szeptember ota ovodas ahol eleinte voltak gondok a viselkedesevel, de mostanra ezek megszuntek. Mi Angliaban elunk tehat a Kisfiunk is itt jar ovodaba. A problemam a termeszete. Azaz nagyon hamar ideges es agressziv tud lenni ha valami nem ugy sikerul ahogy o szeretne. Ilyenkor probalom megnyugtatni, atolelni amit O sokszor nem enged igy meg duhosebb lesz. Ilyenkor uvolt, felemeli a kezet es sajnos sokszor meg is utott. Pont tegnap tortent az, hogy az ovoda utan (8:30-11:30ig jar oviba) mentunk hazafele es en odavittem a biciklijet, hogy vegre bicajozhasson mivel jo ido volt. De a parkbol egy kapu van kifele, de odaig az ut lejtos tehat mindig visszagurul es mar ez idegesitette ot. En probaltam neki segiteni ekkor meg idegesebb lett, majd masok is szerettek volna kimenni a kapun es ekkor tortent, hogy teljesen kikelt magabol uvoltozott, elrohant majd odajott hozzam es tobbszor felemelte a kezet es megutott. A vegen meg a fulbevalomat is kiszakitotta. En meg ott alltam tehetetlenul, hogy most mit csinaljak ugy gondoltam hagyom hogy megnyugodjon, de sajnos nem igy tortent. Ekkor fogtam a biciklit es elindultam vele haza O pedig orjongott mogottem. Miutan hazajottunk probaltam vele beszelni, hogy ezt miert csinalta de nem igazan tudta megmagyarazni. Annyit mondott, hogy almos vagyok aludni szeretnek igy alukalt is. En azt gondolom, hogy frusztralt lett, hogy semmi nem ugy sikerult ahogy O szerette volna es raadasul folyamatosan megzavartak. Igen am, de ettol fuggetlenul ugy gonmdolom igy nem viselkedhet. A kerdesem az lenne, hogy tudok ezen valtoztatni? Sajnos volt olyan hogy uvoltottem vele mert raszoltam kedvesen, szepen, halkan, de nem hasznalt, viszont ha felemelem a hangom utana pedig rogton jol viselkedik es bujni akar hozzam es itt ezen a ponton nem tudom, hogy mit tegyek at szeretnem olelni de felek hogy akkor soha nem tanulja meg hogy nem viselkedhet igy. Tehat kell ot buntetnem ha rosszul viselkedik? Itthon van egy homokoraja ha latom hogy kezd duhos lenni akkor bekuldom a szobajaba es mondom neki hogy gondolkodj el azon, hogy hogy viselkedtel. Ezutan mikor kijon mindig probalom vele megbeszelni, hogy mi tortent es hogy nem szabad igy viselkedni. Hogy tudom kezelni az indulatait? Mit csinalhatok es mit nem foleg ha nem vagyunk itthon mert itthon a homokoras gondolkodas mukodik. Azt tudni kell rola hogy nagyon akaratos meg az ovonenije is mondta. En biztos vagyok abban hogy valahol hibaztam, hibazok, de sokszor tanacstalan vagyok.Szeretnem hogy Boldog, nyugodt Kisfiu legyen, de mar annyi tanacsot kaptam (nem szakembertol), hogy osszezavarodtam ezert fordulok most Onhoz.
Elore is koszonom a valaszat.
Várom válaszukat a fenti cikkre
Kedves Mária!
Kisfiam 4 éves. Apuka sajnos születésétől kezdve külföldön dolgozik. Nagyobb testvérével aki szintén fiú de van közöttük 7 év korkülömbség soha nem voltak gondok! A kicsi viszont az oviban oda csap társainak, ellöki őket. Van, hogy játékból véletlenűl de van, hogy készakarva! Ithon is makacs tud lenni és akaratos viszont ithon nem verekedik! Apa 4 hét után van ithon 1 hetet és azalatt az 1 hét alatt semmi probléma nincs vele az oviban, viszont ha visszamegy kezdődnek a gondok ismét! Nagyon apás egyébként és számolja mindíg, hogy hány napot alszunk míg apa hazaér. Az oviban egyre kevésbé nézik el és már gondoltam rá, hogy szakemberhez fordulok! Nem minden naposak a csapkolódások inkább az a hét zűrös mikór apa elmegy, aztán szépen lassan lecsitúl. Probálom szépen, nyugodtan elmagyarázni, hogy ez nem helyes de aggodom! Ithon ilyesmit nem lát! Kiegyensúlyozottan élünk összezörrenések ritán vannak! Mit tehetnék, hogy segítsek rajta? Vigyem szakemberhez vagy várjak még vele?
Kedves Mária!
4,5 éves iker fiaim vannak! Tavaly szeptemberben kezdtek az óvodát.. Sok minden történt a csoportba amit itthon elmesélték, sőt el is játszottak! Így csoport váltás mellett döntöttünk! Idei tanévtől kezdve másik csoportba járnak, itt szeretik őket.... és ok is nagyon szeretnek oviba járni! Egyik kisfiammal olyan probléma van, h allandoan piszkalodik valakivel.... belecsip, raüt.... stb... stb.... Az ovonok nagyon kedvesek vele, raszolnak, megbeszélik a tortenteket..... most érzelmi biztonságban vannak..... Azt gondoljak az ovonok h ezért “meri” megtenni a “rosszasagokat” mert nem fel, biztonságban érzi magát! Itthon nem engedjük a telefonozast, tabletezest.....és próbálunk következetesek lenni!!! Ha olyat csinál bármelyik ami nem helyes megbeszéljük, ha nem sikerül megérteni akkor kivonjuk az adott játékból, akar sarokba állítjuk!Hogy lehetne, mivel lehetne megfogni? Itthon nem verekszunk, egyszer egyszer van kisebb osszezorrenes..... Nem tudom h mi te ok legyünk vele, és az ovonok sem tudnak ebben tanácsot adni! Kérem, ha tud válaszoljon! Válaszában reménykedem! Tisztelettel: Olga
6 éves a gyerekem,nagyon agressziv a viselkedése az óviba köpködi társait,egy gondolat felkap egy jåtėkot és odavágja bårhova a gyerekek közé rugdosódik,nem jåtszik a tårsaival ottholl is ha nem ugy van valami ahogyan ő gondolja tör zuz,hajigål bårmit våratlanul,probálok szėpen beszélni vele nem hatásos ez sem 5 percnél tovåbb semmi nem érdekli ,probálok csak vele foglalkozni ,de egy idő utån nem is hallja amit mondok neki illetve nem reagål rá.rohangál dobål bármit váratlanul felkap és elhajitja nem érdekli eltör valamit vagy valakit fejbevág.Teljesen tehetetlennek érzem magam!,,!
Kedves Erzsébet!
Gondolom ez az agresszív viselkedés gyermekénél nem "varázsütésre" alakult ki. Az egyik percben még rendesen viselkedett, a másik pillanattól már agresszív. Az okot kellene megtalálni, mert hát azt is tudjuk, hogy nem így született. Végig kell gondolni, hogy mikor és mitől alakult ki. Akkor tudok segíteni, ha ezeket az információkat tudom.
Szép estét kívánok: Zoller Mária
Üdv!
6 éves fiú lány ikreim vannak, 4 éves kisfiú testvérrel. . Néhány hónapja költöztünk. Ebben az időszakban a legkisebbnek kiujult az allergiája, asztmás tünetek, orvostol orvosig....dolgozni sem tudtam sokszor a betegségek miatt. Férjem nagyszerű apa, de engem érzelmileg nem támogat. Sajnos igy sok volt itthon a feszültség. Többször a gyerekek előtt volt az a bizonyos " utolso csepp a pohárban". A helyzet azóta rendeződni látszik, tudom, hogy oda kell figyelni, hogy ne a gyerekek előtt veszekedjunk. Erre biztosan jobban oda fogok figyelni.
A gond, hogy a 6 éves fiu újabban agresszív. Az okok érthetőek. Oviban a lányokat a fiuk kergetni szokták. Többen. Ez talán normális. De ő többször ellöki őket. A saját iker testvérét is. Óvónők szoktak panaszkodni, illetve már egy egy lányos szülő is. Fiukkal nem agresszív. Az occsevel itthon undok. Egyébként nem egy bújós típus. Ritkán ölelkezik.
Semmilyen programhoz nincs kedve. Kutyát sétáltatni, vagy boltba menni. Heti 2szer focira jar. Utana is sokszor ingerult. Még ha előtte alszik is.Szeretnék javítani a helyzeten. Kérhetek segitseget? Köszönöm
Kedves Vanda!
Köszönöm a bizalmát!
Akkor összegezzünk: 1. elköltözni az otthonunkból,
2. anyu sokkal többet foglalkozik a kistestvéremmel, mint velem ( a betegség miatt)
3. anyu, apu veszekednek ( a biztonság bizonytalanná válik, belép a félelem)
Mit gondolunk, hogy ebben a "káoszban" mindenki tisztelettudó és jól viselkedő gyermek lesz? Nos ne gondoljuk! Hogy miért a lányokat bántja, lökdösi kisfia? Azért mert ők a gyengébbek! Őket meg tudja verni. Az öccsével persze, hogy undok, hiszen az utóbbi időben vele sokkal többet foglalkoztak. Nincs kedve semmihez? Nekem se lenne, hiszen amit csinálni kéne azt sem CSAK velem csinálják!
Nos a tanácsom a következő:
1. Rendezzék a kapcsolatukat a párjával, öleljék meg egymást a gyermekek előtt, mondják egymásnak, hogy mennyire szeretik egymást, mennyire boldogok, hogy ilyen szép családjuk van, stb. ( nagyon fontos, hogy a gyermekek biztonságba érezzék magukat)
2. Bízzák meg a nagyfiút, hogy az óvodában vigyázzon a lánytestvérére, legyen ez egy dicsőség, egy feladat! ( időnként kérdezzék meg, hogy volt-e valami gond az oviban és ha igen, dicsérjék meg, hogy testvére segítségére sietett)
3. Csináljanak olyan napokat, amikor csak vele töltik a napot. Ez a többi gyermekre is vonatkozik.( pl: anyanap, apanap,)
4. Derítse ki, hogy szeret-e focira járni, vagy másik sportot választana inkább.
5. Van-e valamiben sikerélménye? ( legyen! )
Tartsa össze a családját Vanda, mert ez az Ön feladata!
Sok sikert kívánok, szeretettel:
Zoller Mária
Kedves Mária!
Szeptemberben volt öt éves a kisfiam. Június végén a férjem után költöztünk Németországba, hogy végre megint egy család lehessünk.Két évig ritkán tudtunk együtt lenni, mert én otthon a gyerekekkel, párom pedig külföldön dolgozott. Már a bölcsődében voltak vele problémák. Sokszor nem találta a helyét és bántotta a társait. A gondozónője szerint unatkozott a vele egykorúak társaságában. Az oviban is voltak eleinte gondok. A második évben új óvónőt kapott a csoport, aki határozott, következetes volt. Kisfiam nagyon szerette őt. Most egy magánoviba járunk, de sajnos panasz van rá. Az egyik óvónéni magyar ,a másik szintén tud magyarul. A csoportlétszám 27, de 7óvónő van ennyi gyerekre. Itt 8-12.30-ig van oviban, ellentétben az otthoni 7-16.30-ig. Sajnos a gyerekek nem tudnak magyarul a kisfiam pedig keveset ért németül. Társaival durva, makacs, nem hallgat senkire. Nem játszik senkivel és szemmel lázhatóan unatkozik. Nem tudom mit tehetnék. Nagyon sajnálom őt, de ugyanakkor durvasága kétségbeejtő. Nem tudom mi lenne a megoldás, hogy ne legyen ennyire agresszív. Köszönettel: Hajnalka
Kedves Hajnalka!
Leírásában, elsőre az jutott az eszembe, hogy gyermekét meg kellene tanítani játszani. Bizonyára érdekesnek tűnhet ez a gondolat, de ha egy gyermek unatkozik a saját társai között, az azt jelenti, hogy nem tud bekapcsolódni sem a társai játékába, sem egyedül nem tudja elfoglalni magát. Ilyenkor jön az agresszivitás, mert hát valamit azért kell, hogy csináljon. Én az Ön helyében beszélnék az óvónénivel, hogy ebben legyen segítségükre. Otthon pedig olyan játékokat játszanék vele, amit később egyedül is tud csinálni. Mivel kisfiú, az apai példa is nagyon fontos neki. Csináljanak havonta egy "fiús" napot, csak ketten apával. Beszélgessenek a férfias dolgokról! A férfi erejéről, hogy azt hogyan használjuk fel. A férfi ereje nem abban rejlik, hogy mindenkit megverünk, hanem a tudásban, a viselkedésében. Hogy a többi társa és a lányok felnézhessenek rá. Egy 5 éves gyermekkel már lehet erről beszélgetni és kell is! És ne feledkezzünk el a sportról se. Írassuk be egy küzdő sportra, amihez kedve van. Ott is megtanulja kezelni az agressziót. Hát elsőre ennyi,remélem tudtam segíteni!
Ha van még kérdés, bátran keressen!
üdvözlettel: Mária
Kedves Mária!
Válaszát nagyon köszönöm!
Igen, én is gondoltam a sportra, de tartottam attól, hogy talán még kicsi hozzá. Már érdeklődtem és azt mondták van karate, megkérdik mehet-e oda. Az apás nap is nagyon jó ötlet, javasoltam a páromnak is és tetszett neki is.
Segítségét még egyszer köszönöm!
Hajnalka
Kedves Mária!
Van egy 5 és fél éves tündéri kisfiam.
Jó szívű, kedves, nagyon energikus és korához képest igen értelmes. Ezeket a tulajdonságokat viszont egy pár hónapja beárnyékolja, hogy dührohamokat szokott kapni, már kétszer megütötte az egyik óvónénijét, és aztán sokáig sír, nem tudják megnyugtatni.
Volt elég sok változás, az életében: 1 éves volt, amikor meghallt a nagypapája, ezért az anyósomhoz költöztünk. Viszont eléggé megromlott akkor a férjemmel a házasságunk, ezért még 4 éves kora előtt visszaköltöztem vele a régi otthonunkba.(A kisfiamnak azt mondtam, hogy apának még mamára kell vigyázni, látszólag elfogadta, mert mikor jött az apukája mindíg kérdőre vonta, hogy akkor ki vigyáz most mamára). Itt nagyon jól érzi magát, ebben a házban van saját kis birodalma, és gyerektársaságot is kapott az unokatestvérei személyében.Végül is apukával helyre is jöttek a dolgok, fél év elteltével utánunk jött, együtt élünk itt hármasban.
Óvodát nem váltottunk, nem akartam azzal is megtörni. Vegyes korosztályú csoportba jár, most nagycsoportos.
Apró dolgok miatt kap ilyen dührohamot, pl.: nem sikerül megépíteni, vagy összerombolódik a lego; nem sikerül felhúzni egy cipőt vagy valamilyen ruhát.
Akkor jön a hiszti és a dühöngés.
Gyerekeket soha nem bántott még az óvónéninek, akivel egyébként nagyon jó a viszonyuk nekifordult.
Tudom, hogy mi rontottuk el a párommal.Volt, hogy veszekedést hallott, és kétfelé neveltük. Én keményebben és következetesen, apuka pedig mindent elnézően. Apa szerint én túl keméy és szigorú vagyok, szerintem pedig ő volt túlságosan elnéző.(apának is volt, hogy odacsapott nekem soha)
Voltam nevelési tanácsadónál kb másfél hónapja, ő azt javasolta, hogy hagyjuk figyelmen kívül ilyenkor, és ha nem lesz közönség le fog szokni ezekről a hisztikről és dühöngésekről.És a gyerek előtt értsünk egyet mindenben. Ezeket betartjuk.
De nem tudom elég-e ennyi. Nagyon el vagyok keseredve. Pont ma mondta az óvónő, hogy ma is volt egy dühkitörés, és utána egy óra hosszáig sírt.Sokat beszélgetünk, játszunk vele mindíg, apa is sokat változott, most már ő is keményebb egy kicsit, rászól, ha szükséges. És hisztikor tényleg otthagyjuk, és nem figyelünk rá.
Mit tehetünk még kérem segítsen.
Válszát előre is köszönöm.
Kedves Márti!
Hát nem mondom, tényleg elég sok mindenen kellett gyermekének az 5 év alatt átmenni, de ha már így alakult, hozzuk rendbe. Én mindig a mondó vagyok, hogy nem utólag kell a dolgokat rendezni, hanem akkor és ott, amikor történnek. Tehát, ha otthon dühöng, Önöknek kell összefogni a párjával és egy követ fújva következetesen kiállni az igazukért. Ha az óvodában dühöng, akkor az óvónéni rendezze le vele ezt a meccset! Azért óvónő, azért kapta a diplomáját, mert az ilyen helyzetek megoldásának a mestere. Tehát ne nyúlkáljunk egymás szférájába és ne akarjuk mi megoldani az ovis dühöngést. Ha elmeséli az óvónéni, köszönjük meg, hogy tájékoztatott, de ne tördeljük a kezünket és ne fakadjunk sírva, mert a gyermek ezt nagyon jól érzékeli és csak azért is kellemetlen helyzetbe fog hozni minket, mert így tud bosszút állni az Őt ért sérelmekért. Otthon pedig ne kerekítsünk a hisztinek nagy feneket! Ha hisztizik, küldjük be a szobájába és amíg be nem fejezte, maradjon ott, vagy ígérjük meg, hogy leöltjük egy pohár vízzel, ha nem fejezi be. Természetesen nem arra gondolok, hogy csurom víz legyen, de a pohár alján egy újnyi víz hatásos. Sokszor az is elég, ha csak odakészítjük az asztalra és már befejezi a hisztit a gyermek. Az a fontos, hogy a hisztivel szemben elutasítóak, határozottak és következetesek legyünk. Ne lássa rajtunk, hogy kétségbe esünk. Remélem tudtam segíteni!
Sok sikert kívánok: Mária
Kedves Nóra!
Kislánya nagyon okos és fifikás! 😀 Ezt az egész műsort Önnek és a családnak csinálja. Tulajdonképpen egy jóindulatú lelki zsarolásnak vannak kitéve. Kislánya így próbál ellenkezni a megváltozott helyzet miatt. Ha az oviban semmi gond nincs, akkor otthon is vissza kell állítani a "rendet". Tudatosítani kell benne, hogy nagyon szeretik. Ezt nem azzal tudjuk tudatosítani, hogy állandóan mondogatjuk, hanem a tetteinkkel. Figyelünk rá, meghallgatjuk, éreztetjük, hogy nekünk Ő a legfontosabb. pl: éppen beszélgetnek és csöng a telefon, akkor nem a telefont vesszük fel, hanem továbbra is Vele beszélgetünk, stb. Ha éjszaka átjön, visszakísérjük a szobájába. Tudom nem könnyű éjjel, álmosan ezt megtenni, de hasznos lenne. Minden otthoni tette- játék, ruha dobálás,stb.- ezért van. Tehát szeretettel telinek, de határozottnak kell lenni. Ha elgyengülünk, azonnal kihasználja. Nos ez van! Senki nem mondta, hogy a gyereknevelés könnyű dolog, de, ha tudatosak vagyunk, újra nyugalom lesz és béke.
Remélem tudtam segíteni.
Amennyiben még van kérdés, írjon bátran!
üdvözlettel: Zoller Mária
Nagyon szépen köszönöm a válaszát! Igen ő nagyon kis rafkós, sokszor bizonyította már. Nagyon sokat játszunk vele itthon és szinte mindig ő van a középpontban. Megfogadom a tanácsát, nagyon hasznos volt számomra. 🙂 szép hétvégét kívánok!
Kedves Mária!
Kislányom szeptemberben kezdte az ovit, 3 nap alatt be is szokott és egészen mostanáig nem volt vele semmi probléma. Az oviban nincs is gond viszont itthon nagyon furcsán viselkedik, dobálja a játékait, ruháit és úgy viselkedik néha mint egy 1 éves. Éjszakánként 2 óra alvás után átjön hozzánk és nem hajlandó visszamenni az ágyába, azt mondja hogy hiányozom neki és nem tud visszaaludni. Ha mellé bújok akkor sem akar aludni inkább közöttünk. Nem ismerünk rá néha. Sokszor próbálok vele beszélgetni hogy mi történik az oviban de alig akar mesélni,csak amikor olyan kedve van de nem erőltetem. Itthon minden kiegyensúlyozott és nem történt változás a családban. Mi lehet a gond? Válaszát előre is köszönöm. Üdvözlettel Nóra
Kedves Veronika!
Én úgy látom, hogy tulajdonképpen semmi probléma nincs kisfiával, azonkívül, hogy valóban be kell illeszkednie és meg kell szoknia az új környezetét. A gyerekek ebben a korban pontosan tudják, hogy kivel lehet és kivel nem lehet dühöngeni, hisztizni. Épp a minap beszélgettem egy szintén 30 éve a pedagógiában dolgozó kollégámmal és megállapítottuk, hogy a mai gyerekek kicsit másképp viselkednek, mint akár 5-10 évvel ezelőtt. Régen a szülő diktálta a feltételeket, ma a gyermek! A problémát mi ott látjuk, hogy a szülő nem mer konfrontálódni a gyermekével. Attól fél, hogy nem fogja szeretni később a gyermek, vagy attól fél, hogy lelkileg sérül. Nos ez ma bizony nagy divat, ennek a bűvkörében élni! Mire a szülő rájön, hogy ez egy rossz koncepció, addigra felnőtt a gyermek, pedig semmi mást nem kéne tenni a szülőnek, mint következetesnek lenni, célokat és irányt mutatni gyermekének. Ha ez nincs, hiába várjuk, hogy tiszteljen gyermekünk, hiába várjuk, hogy szót fogadjon! És aztán rohanunk a pszichológushoz és a mi rossz nevelésünkre mástól várjuk a megoldást. Nos egy kicsit általánosan is leírtam a véleményemet, még egyszer mondom, szerintem kisfiának semmi problémája nincs. Meg kell értetni vele, hogy az a dolga, hogy óvodába járjon és beilleszkedjen a környezetbe. Érezze jól magát, találjon örömet társaiban és a napi tevékenységeiben. Ennek érdekében dolgozzon össze a szülő az óvónénivel, dadusnénivel. Ha esetleg valamivel nem ért egyet, ne a gyermek előtt beszélje meg a pedagógussal, hanem négyszemközt. A gyermeknek meg kell tanítani tisztelni a felnőttet! Tisztelje szüleit, pedagógusait, segítse az időseket. Remélem kielégítő választ tudtam adni.
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával!
Minden jót kívánok Önöknek:
Zoller Mária
Kedves Mária!
Kisfiam 4 éves, szeptemberben kezdte az ovit. Előtte családi napközibe járt. Előfordul, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, ilyenkor nagyon dühös lesz, nem gondolkozik, szinte meg se hallja amit mondunk neki. Az óvodában előfordult, hogy emiatt az óvónéninek is nekiment. Oka pl. ki szeretne menni játszani, de még nem öltözött fel, míg a többiek elkészültek. Senki semmit se tiltott meg, de alig akarta megérteni, hogy akkor mehet ki, ha felhúzta a cipőjét. Más gyerekkel szemben is agresszív, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja. Nem mindig ilyen, de előfordul. Eddig kétszer hallottam az óvónéniktől a 6 hét alatt. Egyébként imádja az ovit és a többi gyereket. Rengeteg dologban alkalmazkodik, nem irigy, sőt kifejezetten jószívű. Máskor szófogadó, jártunk pl. logopédushoz korábban, minden gond nélkül végigcsinált mindig minden feladatot. De az is igaz, hogy ilyen dühös megnyilvánulása otthon is volt már kisebb korában is. Mindig elmondtam, hogy hisztivel nem fog elérni semmit, így gyorsan lezajlott az esemény, nem romlott a helyzet, bár el se tűntek ezek az esetek.
A böliben lényegében nem volt agresszió, igaz,ott 8-10 gyerek volt maximum a csoportban. A nyáron látszott már, hogy "kinőtte" a bölcsődét, kevésbé tudta lekötni a nála két évvel kisebbekkel a játék.
Nem tudom mi lehet az oka, és főleg nem szeretném, ha gyakoribbá válnának az esetek. Megbeszéljük, elmondom neki, hogy nem szabad, megígéri,hogy nem fog ilyet csinálni. Ha említem,hogy mit mondott az óvónéni, elismeri,hogy rosszalkodott, majd ha megkérdezem,hogy miért csinálta, az a válasz, hogy "nem tudom". Az látszik, hogy megbánja.
Nagyon sokat foglalkozunk vele, sokat játszik kint, családi házban lakunk, rengeteg szeretetet kap és ad is nekünk, családi problémáink nincsenek.
Az oviban úgy látják, hogy a változás okozhatja, meg kell tanulnia beilleszkedni.
Feltétlenül kíváncsi lennék az Ön véleményére is, amit előre is köszönök. Nagyon tetszik az oldaluk, mi is német oviba járunk.
Bocsánat, most olvastam hogy az agresszivitás a blog témája.
Semmi baj! 😀
Kedves Mária!
Nálunk nincs komoly gond, de nagy fiam 3,5 éves nagyon ragaszkodó típus, és múlt hét szerdán kezdte az ovit. Amíg ott voltam remekül érezte magát, de pénteken már ott kellett hagynom.
Azóta ha szóba kerül az ovi sírva fakad és könyörög hogy ne vigyem oda. (Én is pont ilyen voltam)
Biztos vagyok benne hogy be fog szokni, de szeretném megkönnyíteni a dolgát, feloldani a szorongását és félelmeit. Milyen ötletekkel, technikákkal lehet ezt a számára "tragikus" eseményt oldani?
Most lefekvés előtt összeszedtünk 10 dolgot ami jó az oviban, és 1et ami rossz. Végre kicsit megnyugodott, de reggel biztos hatalmas dráma, félelem lesz.
Előre is köszönöm segítségét!
Üdv.
Kedves Balázs!
Igen, ezek nem könnyű napok senkinek! Ettől függetlenül azt gondolom, hogy kisfia valóban egy kis idő múlva megszokja az óvodát. Amit csináltak, hogy összeszedték a jó és rossz tulajdonságokat, az nagyon jó, igazán dicséretet érdemel az apuka! 🙂 Esetleg még annyi segítséget mondhatok, hogy ne hívjuk óvodának az óvodát, hanem mondjuk neki inkább azt, hogy játszani megy a gyerekekhez, nevezzük nevén az óvónénit, hogy pl: Marika néni nagyon vár Téged, szeretne Neked megtanítani sok mindent. stb. Nem lesz gond. Egyébként, én ezért nem vagyok híve annak, hogy beszoktatáskor ott ücsörögjön a szülő az oviban a gyermekkel, mert hát ahogy látszik is, a gyermeknek így kétszer kell beszoknia. Egyszer megszokja, hogy ott van a szülő, aztán meg azt kell megszoknia, hogy nincs ott. De ha már így van, hát segítsük ezt a helyzetet. Remélem tudtam segíteni, ha bármiben még tudok bátran keressen.
üdvözlettel:
Zoller Mária 30/9319517 vagy marcsi@heidi.hu
Kedves Edit!
Lássuk be, hogy gyermekét többszörösen is óriási tragédia érte! Elvesztette a családját, végignézte szülei veszekedését, az apa öngyilkos kísérletét, elköltözött az otthonából, új óvodába került. Ez a sok változás, személyes tragédia, gyökeresen megváltoztatta a gyermek személyiségét. Ráadásul az új helyen atrocitások érik, nem tud beilleszkedni társai közé, a felnőttek nem tudják kezelni.És még csak 4 éves! Szörnyű helyzet ez mindenkinek. Én az Ön helyében egy kis létszámú óvodába vinném, ahol egy csoportban maximum 10-en vannak. Rendszeresen igénybe venném a gyermekpszichológust, mert a gyermeknek fel kell dolgoznia ezt a sok traumát. Ugyan akkor minden olyan percet, melyet nem a munkával tölt, kedves anyuka, a gyermekével töltse és érezze a kicsi, hogy nagyon szereti. Legyen sok közös élményük, nevessenek nagyokat! Ajánlanám még a küzdő sportokat, mert ott normál keretek között kiélheti az agresszióját, viszont megtanulja kezelni azt. Remény és jó szakemberek vannak mindenütt! Sok türelmet és kitartást kívánok Önöknek!
üdvözlettel: Zoller Mária
Üdvözlöm.
Egy éve költöztünk el apától.Az ottani ovodában szoltak hogy kezd agresszívvá válni a gyerek,valoszinü a sok veszekedés miatt,ami apa és köztem volt.Csinált apa egy önakkasztást,ez volt az utolso csepp a pohárban,elköltöztünk másik városba.Ebbe az ovodába az elején nem ment a beilleszkedés,harapta a társait.Elvittem nevelési tanácsadóhoz(gyerekpszichologushoz),jártunk pár hónapig,az oviban nem harap már.Megoldódni látszott a helyzet,erre a héten szolnak az ovonénik,hogy nem figyel a mesénél,nem lehet tőle olvasni,közös programokat csinálni,pl az ebédnél ügögeti az asztalt,dobol a kanállal,tányérral stb..
Az udvaron a homokozoba dobál homokkal,ha rászolnak abbahagyja,de kettö perc mulva ismét csinál valami rosszat,az ovonéni azt mondja,kineveti öket is,olyan,mintha direkt lenne rossz..
Azt mondják,nem lehet tőle a többi gyerekkel foglalkozni..
Nagyon elszomorit ez,főleg hogy az ovonénik egyszerre,egy napon támadtak le evvel,és hogy irjam alá a papirt hogy pszichologus foglalkozzon vele,szakvélemény iránti kérelmet irjak alá,mert ez nem állapot,igy nem tudnak nevelni..
Tavalyhoz képest nagyon sokat változott a gyerek jo irányba,hidegzuhanyként ért ez engem..
Tudna valamit tanácsolni?
Én elbeszélgettem a gyerekkel ma,kérdeztem mit érez,azt mondta,belül ugy érzi mintha megütné valami és rossznak kell lennie..
Négy éves volt decemberbe,egy éve vagyunk ketten,egyedül nevelem.Egyébként elég értelmes,ami érdekli,olyan hamar megtanulja.pl vers,angolul számolni,ilyenek..
Nagyobb darab a kortársainál,sokszor mondja nekem,hogy verekedést,lökdösődést nem ö kezdte,csak visszaadta,de amikor kérdezem hogy mondtad az ovonéninek?Azt mondta igen,de ovonéni nem hiszi el..
Előre is köszönöm a tanácsát.
Üdv.
Kedves Éva!
Első olvasatra azt tudom megállapítani, hogy kisfia életében történt valami,ami kiváltotta az agresszív viselkedést. Hiszen, ahogy írta, kb: 6 hónapja jött elő a jelenség, az eddigi évek alatt ez nem volt tapasztalható. " Tavaly több tragikus esemény történt" írja levelében. Mi történt? Halál eset? Fel tudta ezt a gyermek dolgozni? Bevonták-e a család eseményeibe, vagy megpróbálták " megvédeni" és " nem terhelni" vele? A gyermekeknek ugyan úgy szüksége van " eltemetni" a múltat, mint nekünk felnőtteknek. Megtörtént-e ez? Nem vagyok benne biztos,hogy egy pszichológus ezt meg tudja oldani, hiszen ő nem élte át a családdal a történteket. Egy biztos! Az agresszió lehet több féle, pl: félelem szülte agresszió: a félelem vagy veszély leküzdésére mozgósított agresszió, vagy: Célorientált agresszió: bizonyos célok elérésére irányuló agresszió, ez lehet akár az agresszióra adott válasz kitapasztalása is. Lehet még területvédő agresszió: adott terület védelme, főképp más vele egykorú társak ellen jelentkezik. Szóval, ahogy látja, azt kéne kideríteni, hogy mi váltotta ki. Sok kérdés merül fel még a megoldás előtt, ezért én azt ajánlom, hogy keressen meg telefonon, beszéljünk a részletekről és akkor konkrét segítséget tudok adni. 30/9319517 Szerintem a probléma feltárása után, nagyon rövid időn belül megoldást lehet találni. 🙂
szeretettel: Zoller Mária
Kedves Mária! Kisfiam 6 éves,szeptember óta az ovodában verekszik,agresszív. Bántja a nevelőket , gyerekeket. Sajnos már ott tartunk, hogy kizárják az ovodából.se otthon se máshol nem viselkedik igy. Jár pszhiologushoz ő sem talál nála semmit illetve a vadaskertbe megyünk áprilisba megfigyelésre. Acsaládunk rendezett, tavaly többtragikus esemény történt. Sokat foglalkozunk vele. Kérem tanácsát, segítségét mivel tudnánk erről leszoktatni? Köszönöm válaszát, maradok tisztelettel Éva
Kedves Maria!
A lanyom 4 eves lesz Es mar 2 eves kora ota megfigyelhetoek nala az agresszio jelei,oda csap a gyerekeknek!
Nem tudok mar mit csinalni ! Elmondtam milliószor hogy nem szabad utogetni a többi gyereket de semmi nem változik !
Az óvodát szeptemberbe kezdte es ott is van baj vele heti rendszerességgel van egy nap amikor bántja a többi gyereket!
Mar nagyon el vagyunk keseredve!
Kedves Tímea!
Nem könnyű így látatlanban tanácsot adni, de megpróbálom. 🙂 Elsősorban arra kellene fényt deríteni, hogy mi váltotta ki az agressziót a kislányánál. Ez a legfontosabb! Utána tudjuk orvosolni. Mikor kezdődött? Mi történt abban az időben, amikortól agresszív lett? pl: testvér születése, családban egy fontos változás, esetleg költözködés stb. Hogyan reagáljuk le, ha bántja kis társát? Lehet, hogy a felnőttek reakciója megnyugvás helyett, újabb agressziót vált ki. Amennyiben ismerném a családot és a gyermeket pontosan meg tudnám mondani az okot és a megoldást. Nálunk az óvodában is volt hasonló eset, de kb: 1 hét alatt leszoktattuk a gyermeket az agresszióról. Javasolnám, hogy konzultáljanak az óvodapedagógussal, elemezzék ki az agresszív viselkedés lehetséges okait és beszéljék meg, hogy milyen "terápiát" tudnak használni. Szívem szerint azt is mondanám, hogy iratkozzanak át hozzánk és mi megoldjuk. 🙂
Bátran hívjon fel telefonon, hátha tudok konkrétan segíteni.
Minden jót kívánok Önöknek: Mária
Kérdésem nekem nincs, de gratulálok ehhez a szakmai fórumhoz! Gyakorló nagypapaként örömmel veszem az ilyen írásokat, ahol az unokáim viselkedését kicsit jobban értelmezhetem! Köszönöm Óvodavezető Asszony, az odaadó munkáját!
Gáspár
Tisztelt Gáspár Nagypapa!
Köszönöm a kedves szavait,szívesen állok mindenki rendelkezésére! Remélem pedagógiai, anyai és nagymamai tapasztalatommal tudok segíteni a hozzám fordulóknak. A gyermekeknek a nagyszülőkre is szükségük van, mert tőlük is nagyon sok "értéket" tanulhatnak. A nagyszülők már bizonyítottak,hiszen felnevelték az unokáik szüleit! 🙂
Jó egészséget és sok örömöt kívánok Önnek: Zoller Mária
Kedves Mária,
Én is nagyon örültem ennek a bejegyzésnek, a kérdésem az lenne, hogy 2,5 és 4,5 éves gyerekeimnél az otthoni agressziót/"verekedést" hogyan lenne érdemes kezelni. Mindketten az oviban és bölcsiben jó gyerekek, semmi gond velük, otthon viszont gyakran "egymásnak esnek", csipkedik, bosszantják, ütögetik egymást...ilyenkor mi lenne a helyes szülői viselkedés? Szidás, büntetés, ignorálás...? Lehet hogy az óvodában "elfojtott" agresszió otthon jön elő?
Egyébként a két gyerek nagyon szereti egymást, vannak helyzetek amikor remekül eljátszanak együtt.
Köszönöm válaszát előre is!
Üdvözlettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
A testvérek közötti "agressziót" "verekedést" én midaddig nem venném komolyan,amíg nem lesznek a gyerekek 10 év felettiek. 10 év alatt én inkább "helyezkedésnek" nevezném,a családon belüli ranglétrán. Itt is felmerül persze néhány kérdés. Egyneműek-e a kicsik,vagy egy fiúról és egy lányról beszélünk-e? Ki kezdeményezi többet a bosszantást,csípkelődést? Amennyiben a nagyobbik gyermek,úgy egyértelmű,hogy a tudat alatti féltékenység lép fel. ( Maga mögé szeretné utasítani a kisebbet). Amennyiben a kisebbik gyermek kezdeményezi,akkor az azt jelenti,hogy szeretne olyan "erős" és "nagy" lenni,mint a nagyobb testvére és mivel ez nem megy egyenlőre,így nyilvánítja ki "akaratát". Az is igaz,hogy ha az oviban,bölcsiben jó gyerekek,akkor valahol ki kell "tombolni" magukat.
Szólhat ez a szülőknek is. pl: ha egy fiú,egy lányról beszélünk,lehet,hogy mindkét gyermek szeretné kivívni szülei figyelmét. Nem azt szeretné,hogy mindkettőjükre figyeljen, hanem azt,hogy csak rá!!!!!!! Ilyenkor szoktam ajánlani,hogy néha csináljunk gyermekünkkel egy "anya" vagy egy "apa" napot. Azon a napon csak az egyik gyermekünkkel legyünk,így kialakul a szeretetteljes,bensőséges viszony szülő és gyermek között. Lehet ezt variálni. Anya-fia, anya-lánya, apa-fia, apa-lánya. Mivel különböző korúak a gyermekek ez azért is hasznos,mert a korának megfelelő dolgokról lehet őszintén beszélni. Ezek a beszélgetések mindig legyenek a "mi titkunk", érezze a gyermek,hogy fontos amit mond és ezt mi komolyan vesszük.
Egy biztos! Amennyiben mindkét gyermekünkkel azt éreztetjük,hogy egyformán szeretjük és számítunk rájuk,ez a "probléma" hamar megoldódik.
Sok sikert kívánok!
üdvözlettel: Zoller Mária
Köszönöm szépen a megnyugtató választ, megfogadjuk a tanácsokat!
Kedves Mária!
Egyedül nevelem 4 éves kisfiamat, és nagyon örültem ennek a blogbejegyzésnek! Állami oviba jár középsőbe és nagyon jó a csoportja. Sajnos amikor konfliktusba keveredik valamelyik csoporttársával, akkor azonnal harap. Van valamilyen módszer amivel erről le lehet szoktatni?
Köszönöm válaszát!
Kedves Izabella!
Nem könnyű feladat erről leszoktatni a gyermeket,ráadásul nagyon kellemetlen minden résztvevőnek! Nos a következőt tudom javasolni. Először is meg kell vizsgálni,hogy milyen régóta van ez a probléma. Őszintén végig kell gondolni,hogy mi válthatta ki?(pl: testvér születése,válás stb) Otthon is harap,vagy csak a közösségben? A közösségben mindenkit harap,vagy csak a nála "gyengébbeket"? Amennyiben ezekre a kérdésekre megkapjuk a választ,akkor tudunk lépni. A legrosszabb eset,ha régóta fenn áll ez a probléma és nem tudjuk,hogy mi váltotta ki,akkor gyermekpszichológust ajánlok. Amennyiben tudjuk az okot és 1-2 hónapnál nem régebbi a jelenség,akkor először meg kell próbálni megértetni a gyermekkel,hogy ezzel milyen fizikai fájdalmat okoz társának és milyen leki fájdalmat okoz szüleinek! Egy 4 éves gyermekkel már lehet ilyen mélységű beszélgetéseket kezdeményezni. Az agresszív viselkedés megakadályozása nagyon fontos feladat! Nem elfojtani kell, hanem rájönni az okára. A harapást az indulat kategóriájában sorolnám és a szülőnek,pedagógusnak összefogva a gyermeket meg kell tanítani az indulatain való uralkodásra! Fokozatosan meg kell értetni vele saját és mások érzelmeit, illetve érezze, hogy őt is megértik.
Remélem tudtam segíteni! Amennyiben még van kérdése,várom szeretettel!
üdvözlettel: Zoller Mária
Köszönöm szépen, Mária az útmutatását. Testvére nem született Áronnak, férjemmel már régen elváltunk, marad tehát a "lelkére" hatás, ahogy tanácsolta! Remélem ez segíteni fog. Köszönöm még egyszer a fáradozását a válasszal!
Tisztelettel
Jánosik Izabella